A lelki ellenállóképesség (reziliencia) rugalmas alkalmazkodóképességet jelent, pontosabban ez a képességünk segít minket abban, hogy ne ragadjunk benne egy-egy érzelmileg nehéz helyzetben. Olyan, mint egy rugó, mely idővel mindig visszaáll az alaphelyzetébe, mégis rugalmas. A legfontosabb, hogy ez a képességünk abszolút fejleszthető, éppen ezért mutatunk néhány alapelvet és gyakorlatot, amiknek a segítségével mindezen az úton tudatosan el is indulhatsz.
Nehéz, kihívást jelentő élethelyzetek mindannyiunk életében történnek, s az, ahogyan ezekkel megküzdünk, nagy mértékben befolyásolja, hogy milyen elégedettségi szinten éljük életünket. A reziliencia az a képességünk, mely támogat minket az akadályokkal, a váratlan helyzetekkel való megbirkózásban.
Mielőtt azonban a konkrét fejlesztési lehetőségekre térünk rá, arra kérlek, ragadj egy papírt és egy tollat és válaszold meg az alábbi kérdéseket:
Hogyan reagálsz, amikor a dolgok nem úgy történnek, ahogy azt eltervezted?
Mi a megküzdési módszered azokkal a helyzetekkel, amelyek elsőre ismeretlenek, ijesztők számodra?
Mennyire bízol abban, hogy a dolgok végül jóra fordulnak?
Egy nehéz helyzetben mennyire vagy képes látni a megoldási, előrelépési lehetőségeket?
A fenti kérdésekre való válaszaid adnak egy képet arról, mennyire vagy jelenleg reziliens. Ha úgy érzed, nehezen találod a nehéz, váratlan helyzetekből a kiutat és gyakran megbénít a bizonytalanság, akkor se ess kétségbe, hiszen kellő tudatossággal és türelemmel (mert természetesen idő kell a fejlődéshez) tudsz változtatni a hozzáállásodon. Az, ahogyan az ismeretlen, váratlan vagy épp negatív eseményekre reagálunk, nagyban függ attól, milyen mintákat sajátítottunk el gyermekkorunkban. Éppen ezért igen mély és automatikus berögződésekről van szó, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudunk rajta dolgozni, csak fontos elfogadni, hogy lépésről lépésre kell haladni.
A reziliens emberek 3 stratégiája
Lucy Hone, aki több mint 10 éve kutatja a rezilienciát, TED előadásában 3 stratégiát gyűjtött össze, melyek neki személyesen is segítettek saját traumatikus élményének (elveszítette a lányát) feldolgozásában. Ezek a következők:
- Fogadd el, hogy a nehézségek az élet részei, mindenki életében jelen vannak különböző formában. Éppen ezért ne kérdezd meg magadtól, hogy “Miért éppen velem történik mindez”, mert nem vagy egyedül.
- A reziliens emberek jól meg tudják választani, mire fordítják a figyelmüket: keresd azokat a tényezőket, amiket kontrollálni tudsz és amiken tudsz változtatni. Mindemellett, próbáld meg megkeresni a pozitív(abb) perspektívát a szituációban. A reziliencia fontos alkotóeleme, hogy mennyire vagy képes különböző perspektívákból szemlélni egy-egy helyzetet. Evolúciósan az automatizálódott bennünk, hogy a negatív ingerekre vagyunk fogékonyak, hiszen ezek veszélyt, fenyegetést jeleznek, amire fontos odafigyelnünk. Ám mindemellett fontos tudatosan megtanulnunk meglátni a pozitívumokat, egy helyzet előnyeit is, még ha ez csak egy tanulság tud lenni egy nehéz, kihívást jelentő helyzetben.
- Tedd fel magadnak a kérdést: amit csinálok, az segít vagy gátol engem? Azaz, a hozzáállásod, a tetteid támogatnak vagy lehúznak? Én is gyakran alkalmazom ezt a kérdést a saját életemben és sokszor adja meg a kezdőlöketet a változtatáshoz.
Gyakorlatok a reziliencia fejlesztéséhez
A következőkben pedig az alapelvek, stratégiák után következzen néhány gyakorlat, melyek rendszeres alkalmazásával fejlesztheted lelki alkalmazkodóképességed.
A szélsőséges gondolkodás felismerése és elkerülése
Ahogy már említettem, a perspektívaváltás a reziliens működés fontos része. Ha úgy érzed, hajlamos vagy arra, hogy csak a dolgok rossz vagy jó oldalát lásd, akkor próbáld ki ezt a gyakorlatot, melyet a kognitív terápiában valóságkontrollnak is neveznek. A gyakorlat lényege, hogy ha észreveszed magadon, hogy szélsőségesen gondolkodsz és például csak az jár a fejedben, mi romolhat egy szituációban (pl. egy állásinterjún), akkor ösztönözd magad arra, hogy másik szemszögből is gyűjts érveket: mi az, ami miatt jól fog sikerülni az interjú? Ezzel arra programozod az agyad, hogy reálisan kezdjen el gondolkodni, azaz ne csak a negatívumokat vagy kizárólag a pozitívumokat kezdje el felmérni egy helyzetben.
Hálanapló
Annak a rendszeres kifejezése vagy leírása, hogy miért vagy hálás, bizonyítottan fejleszti a reziliencia képességét. Ezzel ugyanis szintén arra hangolod a gondolkodásodat, hogy meglássa a mindennapokban azt, ami pozitív érzésekkel tölt el, és a legnehezebb napokon is tudatosítsd, hogy mibe tudsz kapaszkodni. A saját hálanaplódat írhatod egy szép füzetbe, de akár a telefonodba is. A lényeg a rendszeresség, mint minden más gyakorlatnál is: találj a napodban 5 percet, amikor ez rutinként beépíthető.
A saját életfád
A rezilienciának fontos része egy stabil hit a saját erősségeidben, azaz a pozitív énkép és önbizalom. Ez abban segít, hogy bízz magadban, hogy képes leszel a kihívásokkal megküzdeni és támasza tudsz lenni önmagadnak a legnehezebb időszakokban is.
Ehhez egy olyan gyakorlatot mutatok, mely az art coaching és a művészetterápia világából érkezik.
Rajzolj egy fát, aminek:
- gyökeréhez írj minden olyan dolgot, mely erőt ad és megtart;
- törzséhez azokat a képességeid, kompetenciáid, melyek jellemzőek rád;
- ágaihoz céljaid, törekvéseid, jövőbeli elképzeléseid;
- leveleihez a számodra fontos embereket;
- a gyümölcsökhöz az eredményeid és sikereid.
A fa megrajzolására és az írásra hagyj magadnak bőven időt, majd utána gondold át, milyen volt megalkotni és milyen érzés ránézni a rajzra, a saját életfádra. Tudatosítsd a rajta szereplő erősségeket, támaszokat és célokat a mindennapjaid során!
Novák Dóra pszichológus, tréner, coach
