Veres Ibolya még ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az irodája ajtaján, mint 15 évvel ezelőtt az első napján. Pedig 15 év hosszú idő ugyanazon a munkahelyen, főleg a fiatalabb generációk szemében. Hogyan lehet ennyi időn át fenntartani a motivációt? Hogyan segít át minden akadályon a közösség ereje? Hogyan lehet nőként érvényesülni egy olyan “macsósnak” tartott területen, mint a bankszakma? Az OTP Bank igazgatója avat be bennünket, hogy milyen az ország egyik legnagyobb bankjánál dolgozni. De figyelmeztetünk: miután elolvastad, egészen más szemszögből látod majd az OTP Bankot.
Interjúalanyunk:
dr Rajmonné Veres Ibolya, az OTP Bank lakossági hitelezési területének egyik vezetője.
Mivel foglalkozol az OTP Banknál?
Pont idén február 1-jén kezdtem egy új területen dolgozni a bankon belül. Február végén volt, hogy 15 éve csatlakoztam az OTP Bank csapatához, és egy olyan területnek fogom most átvenni a vezetését, amelynek nagyon hasonló a tevékenysége, mint amit az elmúlt 7 évben is csináltam az előző pozíciómban. Ez egy olyan IT fejlesztési programot jelent, amelynek célja egy egységes hitelrendszer kialakítása a külföldi leányvállalataink számára.
Ezt megelőzően mit csináltál?
Lakossági hitelezéssel foglalkoztam, leginkább fogyasztási hitelekkel. Ezen belül pedig nagyon szerteágazó volt a feladatköröm: árazással, termékbevezetéssel, -kivezetéssel, portfóliókezeléssel, értékesítéstámogatással, folyamatfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat végeztünk a Kollégáimmal, ennek a csapatnak voltam a vezetője. Emellett egyéb feladataim is vannak, igazgatósági tag és felügyelő bizottsági tag voltam és vagyok az OTP Csoport hazai és nemzetközi leányvállalatainál. Kevesen tudják, hogy az OTP Csoport már a régió 11 országában van jelen és több millió ügyfél banki ügyeit intézzük, körülbelül 40 ezer kolléga segítségével.
Hogyan kerültél a bankhoz?
Előtte a Santander Bank magyarországi leányvállalatánál dolgoztam, azelőtt pedig a K&H Banknál, először marketing, majd termékfejlesztési területen. Itt két projekt menedzselésével foglalkoztam, az egyik a jól ismert SuperShop volt, a másik pedig a Trambulin ifjúsági program, ami gyerekkortól fiatal felnőttkorig kísérte végig a gyerekeket pénzügyi edukációs céllal. A korábbi K&H-s főnököm megkeresésére érkeztem az OTP Bank fogyasztási hitelek területére. Életem egyik legjobb döntése volt ez a váltás, nagyon szeretek itt dolgozni. Fel sem tűnik a 15 év, pedig már az Y generációsok is elszörnyednek azon, hogy valaki ennyi időt tölt el egy helyen, hát még a Z! De itt mindig volt valami, amiért tudtam lelkesedni, és ezért nagyon élvezem, amit csinálok. Ráadásul elképesztően jó a hangulat a bankon belül.
Az emberek nagy része nem ezt képzeli a bankokról…
Tudom, hogy nagyon furcsán hangzik, de itt a munkaközösség olyan, mintha a második családom lenne. Több mint 10 ezren dolgozunk az OTP Banknál, ennek nagy része a hálózat, azaz a fióki kollégák. Szoktam is azzal viccelni, hogy engem az ország bármely pontján ott lehet hagyni, mert biztos, hogy fél órán belül valaki értem jön a hálózatból. Nagyon szeretem és tisztelem a hálózatot azért, amit csinálnak. A mi egyik fő feladatunk a központban, hogy olyan termékfolyamatokat fejlesszünk, amelyek segítik a fióki kollégák napi munkáját az ügyfélkiszolgálásban és az értékesítésben. Mivel az ügyfelekkel ők találkoznak nap mint nap, ők tudják, mire van szükségük, ezért szeretem bevonni a hálózati kollégákat is a fejlesztési folyamatba.
Téged mi tart az OTP Banknál?
A bankon belül borzasztóan erős a szürkeállomány, nagyon sok okos embert ismerek, ami, ha belegondolunk, egyáltalán nem meglepő. Az OTP Bank sok szempontból az ország első számú bankja, a szektor vezetője, és van lehetősége arra, hogy a legjobb embereket vegye fel, fejlessze a munkavállalóit, és megvalósítson egy sor innovációt, ami további tudást hoz be. Ez nagyon erősen visszatart attól, hogy én máshova keveredjek. A bank nemrég elvégzett egy felmérést a dolgozói között, amelyben megkérdezte, hogy mi fájna a legjobban, ha elmennének az OTP-től. Függetlenül attól, hogy ki melyik területen van, hány éve dolgozik itt, nő vagy férfi, és hogy mi a beosztása, egytől egyig mindenki ugyanazt válaszolta: a kollégák. Ez egy nagyon jelentős kohéziós erő! Nagyon fontos, hogyan tudunk egymással dolgozni, hiszen szinte több időt töltünk el egymással, mint a családtagjainkkal. Vezetőként szeretek odafigyel a kollégákra, talán azért, mert nő vagyok, vagy csak mert empatikus vagyok. Szerencsére mindig olyan kollégákat kaptam, akik erre vevők voltak.
Hogyan látod hosszú távon a karriered?
Amikor azt mondtam a 12 éves nagyfiamnak, hogy „Képzeld, most van a 15 éves évfordulóm a banknál, és remélem, még a 20-at is megérem!”, azt válaszolta, hogy „Ez nagyon gáz.” Ő már egy egészen másik generáció, én viszont azzal is maximálisan meg lennék elégedve, ha innen mennék nyugdíjba. Mindig van mit csinálni, és mindig találok új kihívást. Nagyon erős a belső motivációm, de abban nem vagyok jó, hogy mindig ugyanazt csináljam. Ebből a szempontból is szerencsés vagyok, mert mindig kapok a vezetőimtől újabb feladatokat, amikből inspirálnak, amikből tudok tanulni.
Egy olyan embernek, aki most kezdi a karrierjét, miért érdemes az OTP-ben gondolkodnia?
Nagyon szeretek fiatalokkal dolgozni. Az előző munkahelyeim egyikén hat hetes orientációs időszakot töltöttem Münchenben, és ott láttam, milyen elképesztő segítséget jelenthetnek a gyakornokok, ha jó a szervezés, és sikerül jól átadni a feladatokat. Nem arra gondolok, hogy fénymásoljanak, vagy papírokat vigyenek egyik emeletről a másikra. Mindig elmondom az új gyakornokoknak, hogy nálunk nem igazán fognak tudni fénymásolni, mert már nem „papírozunk”. Azt tapasztalom, hogy az a tudás, amit ők az egyetemen kapnak, nagyon elméleti. Nálunk nem csak abba nyernek betekintést, milyen egy bankban dolgozni, hanem gyakorlati tudást is szereznek, olyan innovációkkal találkozhatnak közelről, ami nem sok helyen adatik meg számukra. Azt szoktam nekik mondani, hogy minél több ismeretet szívjanak magukba, mert az nagyon sokat fog nekik segíteni abban, hogyan orientálódjanak tovább az életben. Ez az ország egyik legjelentősebb bankja, kisebb túlzással élve, itt még az is megtörténik, ami nincs. Ha valaki pár évet eltölt nálunk, olyan szakmai tapasztalatokra tesz szert, hogy utána nincs az a szituáció, amit ne látott volna, ez pedig bárhol felhasználható. Gyakorlatot tudnak szerezni abban is, mit jelent egy nagyvállalatnál, egy nemzetközi cégcsoportnál dolgozni. Itt egész más a cégkultúra, mint egy családi vállalkozásban, kkv-ban vagy startupban. Minél hamarabb keveredik bele, és látja át a pályát, annál könnyebben boldogul utána bárhol. Hiszem azt, hogy az OTP Banknál eltöltött gyakornoki idő és tapasztalatszerzés mindig jó belépő, bárhova.
Mi történik a gyakornokaitokkal, ha elvégezték az egyetemet? Hosszú távon is számítotok rájuk?
Nagyon büszke vagyok arra, hogy sok gyakornokunknak tudtunk később főállást biztosítani. Szerintem ez az egész gyakornoki program lényege, hogy amikor ők már itt dolgoznak egy vagy másfél éve, akkor úgy tudjuk őket felvenni a munkavállalói rendszerünkbe, hogy már ismerik a környezetet, a céget, az embereket, és ez egy nagyon nagy előny. Viszont nem hiszek az egy vagy háromhónapos gyakornoki időszakban, mert ennyi idő alatt nem lehet olyan együttműködést elvárni, ami mindkét félnek megfelelő, minimum egy évben gondolkodnék. Érdemes már másodév, harmadév időszakában jelentkezni hozzánk. Nyilván könnyebb egy olyan gyakornoknak munkavállalói pozíciót ajánlani, aki már egy-másfél éve velük van, ismerjük a tudását, a motivációját, mint annak, aki csak félévet „gyakornokoskodik”. Fél év rövid idő.
Mi a legpozitívabb tapasztalat a gyakornokokat illetően?
Mindig bátorítom őket, hogy kérdezzenek, és ha valamivel nem értenek egyet, vagy nem tartják logikusnak, akkor azt jelezzék. Ők egy olyan generáció, akik mind munkavállalóként, mind ügyfélként már más igényekkel bírnak , amit nekünk értenünk és ismernünk kell. Huszonévesen egész más dolgokra van szükségük, mint amire mi gondolhatunk, ezért fontosak számunkra a jelzéseik, az észrevételeik, amiket figyelembe is veszünk és igyekszünk be is építeni a folyamatainkba. Amellett, hogy nagyon ügyesen végzik a munkájukat, behozzák azokat a gondolatokat, igényeket, amelyek az ő korosztályukat foglalkoztatják.
Szerinted milyen típusú ember találja meg a számítását nálatok?
Nem tudok általános érvényű dolgokat elmondani, csak azt, hogy a saját területemre kiválasztott pályakezdők esetében mit látok. Én általában nem a skillt keresem, hanem a willt. Ha azt látom, – legyen az gyakornok, pályakezdő vagy senior pályázó -, hogy ott van benne a will, azaz a belső motiváció, ami őt hajtja, az számomra sokkal fontosabb, mint a skill. A skill tanulható, de ha valakiben nem látom a tenni akarást, a belső motivációt, akkor akár fejen is pöröghetek, de azon nem fogok tudni változtatni. Az OTP Bank nagyon profi cég, és komoly elvárásokat támaszt a munkavégzés szempontjából. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki éjfélig dolgozik, de amit csinálunk, azt a legjobb tudásunk szerint csináljuk. Ehhez pedig mindent megad a cég: folyamatos tréningek, beiskolázás, odafigyelés és elismerés, megbecsülés áll rendelkezésre.
A cégen belül már nagyon sok mindent megéltél. Honnan nyered a motivációt?
Nekem nem volt soha tudatos a karriertervezésem, az élet hozta a különböző lépcsőfokokat és kihívásokat. Valahogy mindig eggyel nagyobb kabátot kaptam, amibe végül belenőttem, mert megvan bennem is a már említett belső motiváció. Én igazgatóként kerültem ide, és már nincs nagyon sok szint efelett, de engem nem is feltétlenül az motivál, hogy szintet lépjek. Sokkal inkább a tanulás ösztönöz, hogy többféle dolgot csináljak, ne mindig ugyanazt a fát vágjam. Az, hogy most nemzetközi vizekre evezek, mindenképpen hatalmas előrelépés, és bár nagyon hasonló ahhoz, amit előtte csináltam, azért mégis más lesz nem egy szervezetnek, hanem az OTP Csoportnak dolgozni.
Érezted valaha a hátrányát annak, hogy nőként kell helyt állnod?
Igen és nem. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy annál macsóbb közeg, mint a bankszakma, kevés van a világon. És most nem a hálózatra gondolok, mert a bankfiókokban jellemzően hölgyek ülnek, a központban viszont többségében férfiak. Oly mértékben, hogy régebben striguláztam hány olyan meetingen voltam, ahol én voltam az egyedüli nő, és ezek voltak többségben. Ennek ellenére soha nem érzékeltem, hogy bármilyen tekintetben ez a hátrányomra lenne, sőt! Számos pozitívumát éltem meg annak, hogy nő vagyok. Ha megszólaltam az értekezleteken, azonnal szót kaptam, és mindig kiemelkedően udvariasan álltak hozzám a férfi kollégák. Egyébként az OTP Bank, mint munkahely, egy nagyon udvarias közeg.
Mit tanácsolnál azoknak, akik fontolgatják, hogy jelentkeznek hozzátok?
Jelentkezzenek bátran, akár engem is bombázhatnak, mindig keressük a tehetséges fiatalokat! Nem azt várjuk a jelentkezés során, hogy már most tudjanak fejből THM-et számolni, vagy tudják, hogyan működik egy hitelkártya. Ezt majd mi megtanítjuk nekik! Mi azt várjuk, hogy cselekvőképesek legyenek, hogy akarják csinálni, hogy meglegyen bennük a will. A kiválasztás folyamán olyan feladatokat adunk nekik, amelyek igazi vízválasztók lehetnek. Nem kell feltétlenül tudniuk, mi a megoldás, azt nézzük, mennyi energiát tesznek bele. Aztán ha az együttműködés során rájönnek, hogy mégsem szeretnének bankban dolgozni, az itt megszerzett tudás már akkor is az övék marad egy életre. Az OTP-s gyakorlat pedig mindenhol csak előnyt jelent, egy igazán jó ajánlólevél.
Ha szimpatikusnak találod az OTP Bank filozófiáját, jelentkezz nyitott pozícióik egyikére!
