Smid Évával, a Robert Bosch Elektronika Kft. Value Stream vezetőjével készítettünk interjút, aki elképesztően színes karrierutat járt be a Boschnál az itt töltött közel 20 éve alatt. Beszélgettünk arról hogy, minek köszönhető ez az apadhatatlan lelkesedés és szenvedély, ami viszi előre, mit csinálna másképp visszatekintve, és mit tanácsol azoknak, akik most pályakezdők és még kissé bizonytalanok abban, merre induljanak.
Interjúalanyunk:
Smid Éva, Value Stream vezető, Robert Bosch Elektronika Kft.
(Fotó: Rigó Judit)
Hogyan indult a karrierutad a Boschnál?
Az én karrierutam a Boschnál elég régre nyúlik vissza, hiszen nagyon fiatalon kerültem a céghez, 1999-ben, 24 évesen. Akkor még a vállalat nem így nézett ki, ahogy most, egyetlen csarnokunk volt és teljesen mások voltak a körülmények is. Ekkor kb. 200-an voltunk, amiből jól látszik az óriási növekedés, hiszen jelenleg kb. 5000 fő dolgozik a cégnél. Voltak a karrierutamban kisebb-nagyobb kihagyások, de a közel 20 itt töltött év egy nagy utazás volt. Először a logisztikai osztályon dolgoztam különböző funkciókban, 1999-től 2020. augusztus végéig. Ez hosszúnak tűnhet, de egy olyan cégnél, mint a Bosch, ahol rengeteg lehetőség van, igazából nem is tűnt olyan hosszúnak.
Számodra melyik lehetőség tűnt a legizgalmasabbnak?
2009-ben kaptam meg az első vezetői pozíciómat, az egyik logisztikai tervezői csoportot vettem át, ami kb. 15 főt jelentett. Ebben az időszakban a pénzügyi válság miatt jelentős kihívások elé nézett a logisztika, így ez egy megterhelő időszak volt. Egyrészt nem volt egyszerű az új feladat az új csoporttal, és mindemellett a világban történő változásokat is le kellett követni. 2012-ben aztán úgy adódott, hogy a Bosch egy új osztályt akart alapítani Hatvanban, és én kaptam meg a feladatot, hogy létrehozzak egy új szervezetet. Ezt csináltam 2018 elejéig, amikorra összejött egy olyan társaság, akik a logisztika minden területén tevékenykedtek. Ez egy érdekes pozíció volt, hiszen egy új szervezetet kellett létrehozni, új feladatokat kellett alkotni és áthozni, emellett be kellett integrálódni reutlingeni központi logisztikai osztályba is. Azt gondolom, szép eredményeket tudtunk itt elérni. Ezután úgy éreztem, vissza kellene térnem valahogy a hatvani gyár logisztikai osztályára új izgalmakat keresni.
És sikerült?
2018 elején az a szerencse ért, hogy megkeresett a logisztikai osztályvezető, hogy épül egy új logisztikai raktárunk és a hatvani gyár részéről át tudnám-e venni a relokációért felelős projektvezetői munkakört. Elvállaltam, és azt gondolom, ez egy nagyon jó döntés volt. A gyáron belül kiváló kapcsolatokat, együttműködéseket sikerült létrehozni, mivel nem volt olyan osztály a gyárban, amely ne lett volna érintett a relokációban. Ez eltartott kb. két évig, eközben gondolkodtam, mit lehetne még csinálni, hogyan tovább. Voltak a logisztikában is alternatívák, illetve a HR vezetővel is volt néhány beszélgetésem, majd megszületett bennünk egy izgalmas ötlet. Ehhez azt kell tudni, hogy a gyárban úgynevezett value streamek működnek. Ez a value stream egy olyan szervezet, amely egy bizonyos termékcsoport gyártásáért felelős és nem csak a gyártási osztály tartozik ide, hanem a kapcsolódó területek is, mint a műszaki osztály, a minőségi osztály, a logisztika, a kontrolling. Ezeknek mind együtt kell dolgozni, hogy a közös célokat el tudjuk érni. És ha a value stream vezetők egyébként sem kizárólag a műszaki dolgokért felelősek, miért ne vehetném át egy ilyen value stream vezetését? Úgy éreztem, ez remek kihívás lehet számomra, ezért tavaly májusban átvehettem egy value stream vezetését, aminek nagyon örültem. 250 kollégáról van szó, 30 fő az indirekt és 220 fő a direkt kolléga, akikkel egy csapatban dolgozom már tíz hónapja.
Mi jelenti a legnagyobb kihívást számodra ebben a pozícióban?
Nyilvánvaló, hogy nem tudok úgy működni a műszaki területen, mint egy műszaki szakember, hiszen gazdasági területről érkezem, de menedzserként tudok funkcionálni. Azt gondolom, ez óriási bizalmi kapcsolatot kíván a munkatársakkal. El is mondtam már az első alkalommal, hogy most egy kicsit vakon repülök és ők azok, akik segíteni tudnak nekem. Azt gondolom, hogy a csapat nagyon hamar elfogadott, megvolt a bizalom minden irányból, ami még motiválóbbá teszi ezt a feladatot. Nagyon büszke vagyok arra, hogy idáig eljutottam és ennyi lehetőséget kaptam.
Azt gondolnánk, a Boschnál műszaki érzékkel lehet jól érvényesülni, de te egy ellenpélda vagy, úgy tűnik.
Igen, úgy gondolom, hogyha valaki kitartóan szeretne valamit, és megtesz érte mindent, ha kell, tanul, továbbképezi magát, akkor nincs lehetetlen. Aki frissen végzett, elindul ugyan egy úton, de alakulhat úgy, hogy váltani kell, és ettől sem szabad megijedni. Az a fontos, hogy olyan hivatást találjunk magunknak, ami kihívást jelent, amiből tanulhatunk és amit élvezünk, azaz amit nem teherként élünk meg.
Egy ennyire tartalmas karrierúttal a hátad mögött mik a jövőbeli terveid?
Az elmúlt években mindig építkeztem, új dolgokat hoztam létre, azonban a jelenlegi pozíciómban az ellenkezőjét is meg kell tanulnom kezelni. Van két olyan termékcsaládunk, amit relokálnunk kell Malajziába, ám ez is egy jó kihívás, hogy hogyan menedzseljük és motiváljuk a csapatot egy nehezebb időszakban is. A jövőre nézve az egyik nagy álmom, hogy szeretnék anyanyelvi szinten megtanulni angolul, így a következő célom egy kiküldetés lenne külföldre, az Egyesült Államokba. Nyilván sok dolog befolyásolja ezt, többek között a család is, ugyanis két tinédzser gyermeket nevelek. Meglátjuk, hogy alakul, egyelőre szeretnék még legalább 3 évet eltölteni ebben a pozícióban.
Hihetetlen ez a sok energia, főként, hogy ennyi ideje vagy ugyanannál a cégnél. Mi visz előre, mi inspirál a mindennapokban?
Egyrészt a tanulási lehetőség, másrészt az, hogy a kapott célokat elérjem. Azt gondolom, ehhez nélkülözhetetlen, hogy azonosuljak a célokkal és tudjam képviselni őket, ekkor tudom a csapatot is magammal vinni. Ha a csapat és a vezető együtt tudnak működni, akkor az nagyban hozzásegít a sikerességhez. Mindig mondom, hogy a sikerek közösek, a csapatom sikere az enyém és az enyém az övék is. Olykor előfordul, hogy a hangulat jobb, mint a helyzet, de amikor kemény napokat élünk és nagy kihívások vannak, akkor ezeket jobb lehetőségként kezelni. Én legalábbis szeretek a problémákon való rágódás helyett inkább a megoldásokon gondolkodni. Ha pedig van egy olyan csapat, akikkel jól lehet együtt dolgozni, megértik, mi a cél, és hogy ezt együtt hogyan tudjuk elérni, akkor jól tud működni mindez. Ezenkívül, amikor azt érzem, hogy most valami nagyon jót fogunk csinálni és haladunk, akkor az jó érzéssel tölt el. Minden pénteken áttekintjük a heti sikereket és jó látni, hogy mindig legalább 3-4 dolog feljön.
Mit gondolsz, mitől működik jól egy csapat?
A legfontosabb a csapaton belüli célok szem előtt tartása, hogy mindent meg tudjunk oldani és beszélni. Fontos számomra a nyitott kommunikáció, azt vallom, hogy mindenről beszélnünk kell, mert abból tanulunk. Én a saját csapatomat is erre motiválom, és szerencsére együttműködők ebben, ez pedig előrevisz minket.
Ki tudnál emelni olyan sztorit a pályafutásodból, amit sokszor emlegetsz évek múltán is?
Ennyi idő alatt elég sok dolog történik az emberrel, egyet nehéz is kiemelni, de voltak meghatározó pillanatok. Például örök életre meg fog maradni az a nap, amikor megkaptam az első vezetői kinevezésemet. Behívott a vezetőm, tudta, hogy szeretném ezt a pozíciót, és ezt az érzést sosem felejtem el. Ha pedig inkább vicces történetet kellene kiemelnem, akkor azt említeném, amikor kint voltunk Németországban. Késő estig dolgoztunk, eléggé elhúzódtak a feladataink, a német kollégák pedig hazamentek, így mi bent ragadtunk az épületben. (nevet) Volt egy hátsó ajtó, de az is csak kintről nyílt, aztán szerencsére megláttunk egy kollégát, akinek kopogtunk, hogy segítsen kijutni, és végül a biztonságiak segítségével jutottunk ki. Emlékezetes volt.
Zseniális! 🙂 Így utólag van olyan döntésed, amit visszanézve másképp csináltál volna?
Abszolút nincs. Mesélek valamit, amit még nem említettem: 2009-ben kaptam az első vezetői pozíciómat, akkor volt a válság, kicsik voltak a gyermekeim, és ez egy iszonyúan megterhelő időszak volt. Úgy kell elképzelni, hogy vasárnap délután is még meetingjeim voltak a gyerekek szülinapi ebédje után, hogy legyen alapanyag a cégnél. Ekkor hoztam egy olyan döntést, hogy kilépek. Ez meg is történt egy rövid időre, de rájöttem, hogy ez nekem nem lesz jó, mert folyamatos történésekhez, nagy kihívásokhoz vagyok szokva, hiányzik a multikörnyezet. Nem sokkal később el is kezdtem újra munkát keresni, de azt éreztem, nekem a Boschhoz kell visszajönnöm. Szerencsésen alakult a helyzet, így kb. másfél év kihagyással, 2012-ben vissza tudtam térni. Én azonban még erre sem mondom azt, hogy megbántam, mert ezalatt a másfél év alatt nagyon sokat tanultam magamról: hogy milyen karriert szeretnék és mi az, amit nem szeretnék. Persze valamilyen szinten ez megtörte a pályafutásom, de a visszatérésem után gyorsan visszatértem arra a szintre, ahol előtte voltam. Úgy gondolom, mindezek hatására lettem az, aki, és sokat tanultam ezalatt.
Miben látod a cég erősségét, miért ajánlanád másoknak is?
Nagyon sok jó dolog van, az egyik erőssége, amellett, hogy célorientált, nagyon humánus környezetbe érkeznek a kollégák. A vállalati kultúra is azt mondja, hogy legyen bizalom, legyen meg a szenvedély. A Bosch egy olyan cég, ami mindenképpen hosszú távon gondolkodik az emberekben és mindemellett a szuper eredmény a cél. Én ezt csak igazolni tudom. A Bosch minden feltételt megad, hogy a cég és az emberek sikeresek legyenek. Képzéseken vehetünk részt, nyelveket tanulhatunk, van lehetőség arra is, hogy utazzunk, kapcsolatokat építsünk. Már maga az iroda és a környezet is inspiráló, erre nagy hangsúlyt fektet a hatvani Bosch gyár. Ez fontos, hiszen az ébren töltött időnk nagy részét a cégnél töltjük.
Mit tanácsolnál azoknak, akik a pályájuk elején vannak és bizonytalanok, melyik a jó út számukra?
Mondhatnám, hogy hallgassanak a szívükre, de azért nem árt, ha racionalitás is van a döntésükben. Számomra tanulságos volt, hogy hallgattam a szívemre, ezért ezt másoknak is javaslom, én sokat tanultam belőle. A saját lányomat, aki idén fog érettségizni és szeretne továbbtanulni, is arra biztatom, próbálja ki azt az utat, ami vonzó számára, ha pedig kiderül, hogy mégsem tetszik, tud váltani és addigra már érettebb is lesz. Az lenne az üzenetem a fiatalok felé, hogy egy ekkora multicégnél dolgozni nagy lehetőség, és az, hogy mivé fejlődik az ember, csak rajta múlik. A szorgalom és a kitartás határozza meg, mekkora karriert és milyen szakmai sikereket tudunk elérni.
Amikor én pályakezdő voltam, nem voltak ennyire jó gyakornoki lehetőségek, mint ma, pedig ezek nagyon sokat adnak. Kiváló alapot adnak ahhoz, hogy később a gyakornok kollégákból válasszunk leendő munkatársakat. Hiszen ismerjük, milyen a hozzáállásuk, meg tudják mutatni a tudásukat, és ez a legjobb referencia. Mindenkit arra biztatnék, hogy nézze meg az elérhető nyitott pozícióinkat és jelentkezzen bátran!
