Már több interjúban is volt szerencsénk megismerni a GE Gas Power kollégáit, így nem ismeretlen számunkra a vállalat, mégis mindig tudnak újat mutatni. Ez alkalommal Lukács Tamással beszélgettünk, aki Vezető Minőségbiztosítási Mérnökként erősíti a csapatot, és mesélt a gyakornoki tapasztalatairól, a cégnél elérhető előrelépési lehetőségekről, valamint arról, hogy milyen típusú emberek élvezik leginkább a nagyvállalati kultúra előnyeit.
Interjúalanyunk:
Lukács Tamás, Vezető Minőségbiztosítási Mérnök, GE Gas Power
Kérlek, meséld el, hogyan kerültél a GE Gas Power csapatába!
A BME-n végeztem gépészmérnökként, gyártástechnológia szakirányon. Úgy gondoltam, bármerre is vezessen később az utam, ez biztosan jó kiindulási alapként fog szolgálni. 2018-ban végeztem el a szakmai gyakorlatot, és rögtön fel is töltöttem a CV-met több állásportálra. Nem kellett sokat várnom, ugyanis másnap már meg is talált a GE toborzási csapata a következő héten már interjúztam, aztán hirtelen a belépési folyamatban találtam magam – így kerültem a termeléstámogató mérnök gyakornok pozícióba.
Mit éreztél, mikor megkerestek, mérnökként izgalmas szakmai kihívásnak tűntek a gázturbinák?
Számomra abszolút. Alkatrészeket gyártunk és forgácsolunk – ez pontosan az, amivel tanulmányaim során foglalkoztam. Ami ezt a pozíciót számomra a többi fölé emelte, az a gyártott alkatrészek, eszközök funkciója. A különböző tudományterületi összetettség (áramlástan, hőtan, stb.) okán remekül egészíthettem ki az egyetemen megszerzett tudásomat. Egyébként mikor idekerültem, egyáltalán nem ismertem a GE-t, így elvárásaim nem voltak, pontosabban csak szakmai jellegűek, de azokat maximálisan hozta a cég.
Milyen feladatokat kaptál?
A feladatom gyakornokként egy vezető termeléstámogató mérnök segítése volt különféle feladatokban mint készüléktervezés vagy kapcsolattartás, továbbá a gyakornoki hat hónap alatt megismerhettem a gyárat és az itt használt különféle technológiákat, területeket. Az utolsó hónapokra határolódott le, vagy inkább fókuszálódott a munkaköröm a gázturbinák felújítására. A szakdolgozatomat is ebben a témában írtam. A gyakornoki munkaviszonyom alatt még volt pár órám az egyetemen, de ezt a cég roppant rugalmasan kezelte, és úgy fejezhettem be a szakot, hogy közben már élveztem a nagyvállalati kultúra minden előnyét.
Mit értesz a nagyvállalati kultúra „előnyei” alatt?
Egyrészt rengeteg társszervezetre, funkcióra, kollégának a munkájára látunk rá: ha valaki útkeresés céllal érkezik a céghez, és nyitott szemmel jár, könnyen és viszonylag hamar, akár már gyakornokként megtalálhatja, hogy mely terület, feladatkör lehet a neki való. Mivel állandó a változás, mozgás, az üresedések, így az előrelépési lehetőségek adottak.
Ami számomra még nagyon jó volt, hogy már az elejétől lehetőséget kaptam arra, hogy nem csupán a fizikailag a gyárban lévő kollégákkal dolgozhattam együtt, hanem nemzetközi szinten is, ezáltal sokat fejlődött az angol nyelvtudásom, és sok külföldi kollégát ismerhettem meg, közülük többekkel aztán céges utakon személyesen is találkoztunk, jó kapcsolatot alakítottunk ki. Egy kisebb vállalatnál ez nem, vagy nem ekkora mértékben jellemző.
Hogyan tudtál előrelépni a termeléstámogató mérnök gyakornoki pozícióból?
Fél éve voltam gyakornok amikor megpályáztam egy teljes állást azon a területen, amibe beletanulhattam, és így a következő két évben és egy hónapban a gázturbinák állólapátjának teljes javítási folyamatáért felelhettem. Ennek során számos technológiát kellett megismernem és használnom, illetve mivel ez teljesen új termék volt, gyakorlatilag a nulláról kellett felépíteni a mechanizmust. Büszke vagyok rá, hogy egy komolyabb költségcsökkentésen való átmenetet is remekül sikerült lemenedzselni – egy év alatt 750 ezer dollárt takarítottunk meg a produktivitást növelő projektek bevezetésével.
Wow, gondolom, egy ilyen eredmény több ajtót is kinyit…
Ebben a pozícióban már aktívan és tudatosan terveztem a jövőmet, három irány között vacilláltam: vagy valamelyik technológiában elmélyülni, és annak mesterévé válni; vagy minőségüggyel foglalkozni; vagy vezetőként kipróbálni magam egy kisebb csapattal. Végül a vezető minőségbiztosítási mérnök pozíciót sikerült elérnem: ez egy teljes terület, három gyártási cella és tizenhat minőségellenőrből álló csapat vezetését jelentette. Novemberben aztán átkerültem egy (a magasabb értékek miatt) nagyobb felelősséggel járó pozícióba az új alkatrészeket gyártó részlegen. Itt a projektekért felelek, és egy négyfős szellemi állomány dolgozik velem.
Milyen vezetői stílust érzel sajátodnak, illetve hogy jössz ki a csapattal, mit mondanának rólad ők?
Leginkább talán azt, hogy asszertív vagyok. Az előző csapatomnál egyébként végeztek egy belső felmérést azt illetően, hogy mi a véleményük rólam, ők szerencsére abszolút pozitívan nyilatkoztak velem kapcsolatban. A jelenlegi csapatomnál ilyenre még nem került sor, de komoly ellentétekről nem tudok beszámolni. Én egyébként nem mikromenedzselek mert maximálisan bízom a csapatomban. Természetesen vannak dolgok, amiket átbeszélünk és közösen dolgozunk rajta, de vannak olyan feladatok is, ahol teljes szabadságot kapnak a csapattagok.
Mi a kedvenc feladatod, mi az, ami inspirál?
Engem nagyon motivál, hogy a mai napig nem telik el úgy nap, hogy ne tanulnék valami újat, illetve nagyon szeretem a csapatot és a légkört. A kedvencem a gyökérok-analízis: ez egy-egy hiba feltérképezését jelenti, azt is ideértve, hogy mi volt az oka annak, hogy nem vettük észre a hibát, és hogy mit tudunk tenni a jövőben ennek kiküszöböléséért. A minőségügyisek dolga ezt prezentálni az ügyfelek felé – ez fontos a cég megbízhatósága, valamint a hosszú távú, jó működés szempontjából is.
Milyen érzéseid vannak azzal kapcsolatban, hogy – mint említetted – területet váltottál?
A csapatok és funkciók hasonlók, de az emberek és a folyamatok mások, mint a korábbi területemen. A felújító termelésben a munka nagy része manuális, az új alkatrészek gyártásánál pedig főleg gépi megmunkálással dolgozunk. Természetesen van egy kis „honvágyam” a felújító termelési terület kapcsán, de örülök, hogy új dolgokat tapasztalhatok meg, és jobban átláthatom a folyamatokat a cégen belül.
Van valami, amit hiányolsz?
Hú, ezen gondolkodnom kell…
Az jó jel! 🙂
A nagyvállalati kultúrának nem csak előnyei vannak. Néha úgy érzi az ember, hogy a cég egy nagyra nőtt polip, és néhány folyamat lehetne sokkal gördülékenyebb, racionálisabb. De ezek talán inkább sajátosságok, mint hátrányok.
Szoktad ajánlani a GE-t, mint munkahelyet?
Szoktam ajánlani a GE-t az ismerőseimnek, barátaimnak: de nem a „szokásos promószöveget” mondom el nekik, hanem bizonyos szakmai szempontok alapján összevetjük az ő munkahelyi tapasztalataikat az én GE-s élményeimmel, és általában elhangzik, hogy „valamikor tök jó lenne itt dolgozni.” Az is igaz azonban, hogy az emberek – és különösen az ismeretségi körömbe tartozó mérnökök – nehezen váltanak, különösen azok, akiknek egy KKV után egészen más környezetet jelentene egy ekkora cég.
Akkor mit gondolsz, kiknek való leginkább?
Talán sablonosnak hangzik, de szerintem azoknak való, akik szeretnek fiatal, pörgős csapatban dolgozni. Nálunk nagyjából 50-50 százalékban oszlik meg az irodai és a gyártási munka, ez nekem tökéletes balansz, de biztosan nem mindenki érzi közel magához az ilyen megoszlást. Az irodai munkához hozzátartoznak a megbeszélések, prezentációk, adatelemzés, de gyakran le kell menni a gyárba a saját szemünkkel megnézni, megmérni valamit, kommunikálni az operátorokkal, kiküszöbölni a hibákat.
Milyen hozzáállás, attitűd kell ahhoz, hogy valaki sikeres lehessen, és jól érezze magát nálatok?
Úgy gondolom, hogy aki bekerül ide, annak proaktívnak kell lennie a mindennapokban, meg kell ismernie a saját pozícióját, szerepét, és fejlesztendő tulajdonságait, hogy tervszerűen és organikusan tudjon fejlődni. Mikor én bekerültem, a már említett mentorom sokat segített abban, hogy a fejlődési tervet, ennek a mértékeit és irányát ki tudjam alakítani. Bár ő a javító részlegen maradt, a mai napig szoktam keresni őt tanácsokért, illetve az új felettesem ugyancsak betölt egyfajta mentor-szerepet számomra, hiszen ő is segít a fejlődésem tervezésében, és a legrosszabb napjaimon is kihozza belőlem a maximumot.
Most is kerestek gyakornokokat?
Igen, az én csapatomban is van gyakornoki munkalehetőség, a feladat pedig a minőségbiztosítási mérnökök munkájának támogatása, kieső darabok kezelése, bekapcsolódás a döntési folyamatokba, foglalkozás a vevői reklamációkkal. A gyakornokoknak fontos feladata van a preventív irányban is: ők teszik láthatóvá a hiba-drivereket számunkra, amiken aztán dolgozni tudunk. Mi építünk rájuk, igazából minden mérnök munkáját segíti egy gyakornok. Ha pedig valaki fél év vagy egy év alatt jól teljesít gyakornokként, annak általában van lehetősége a továbblépésre.
Hölgyek is vannak egyébként a csapatban? Jellemző tapasztalat vagy sztereotípia, hogy a női munkavállalókat a hagyományosan „férfias” területeken, mint amilyen a műszaki világ, hátrányok érik, nem tudnak jól beilleszkedni.
A közvetlen vezetőm hölgy, illetve korábbi gyakornokaim, illetve minőségbiztosítási kollégáim között is vannak nők. Én nem tudok arról, hogy a GE-nél bárki hátrányt szenvedett volna amiatt, mert nő, sőt a minőségbiztosításban dolgozó hölgy-kolléga bizonyos feladatok tekintetében még ki is emelkedett a tizenöt férfi munkatársa közül. Én úgy látom, hogy egyre több nő kerül be a GE-hez, aminek örülök, mert úgy gondolom, a diverz csapatok jobban teljesítenek.
Én úgy érzem, hogy a probléma gyökere inkább ott keresendő, hogy már a műszaki (és különösen a gépész) képzésekben is nagyon alacsony, 2% körüli a lányok aránya – ez pedig előrevetíti azt, hogy az iparban mit fogunk látni. Éppen ezért szerintem a műszaki képzéseket és pályamodelleket kellene népszerűsíteni a fiatal nők körében.
Mi a véleményed az iparág jövőjéről?
Rendkívül biztosnak látom. A GE adja a világ energiaellátásának egyharmadát – ez rendkívül jelentős szám – vezetjük a karbonsemlegességi transzformációt, nő a volumenünk minden termelési területen. A covid, a különféle természeti katasztrófák és válságok is azt hangsúlyozzák, hogy nagy szükség van megbízható energiaforrásokra.
Mik a távlati célok, hová szeretnéd eljuttatni a csapatot?
A minőségbiztosítás jelentősen átalakult a közelmúltban szervezetileg, személyileg, területileg is. Az én csapatom bővítés alatt áll, illetve van egy hosszú távú célunk is, hogy a problémafókuszú működésről egyre inkább olyan megoldásokra álljunk át, amelyek preventívek, tehát megelőzik a problémákat. Ehhez új eszközökre, módszerekre és sok időre van szükségünk. Ha egy napon majd azt tudom kijelenteni, hogy nagyjából 50-50%-ban foglalkozunk preventív és reaktív minőségüggyel, akkor nagyon elégedett lennék.
