Március 10-én jön az , ahol az autóipar jövőjéről hallgathatsz meg előadásokat. Az eseményre való hangolódásként Tassi Attilával, a WTCR autóversenyzőjével készítettünk interjút, aki 4. éve a Honda gyári versenyzője, illetve a TSRC online versenysorozat elindítója, névadója. Mesélt arról, hogy hogyan függ össze a virtuális és a fizikai autóversenyzés, mik a tervei a jövőre nézve, illetve hogyan látja az autóipar jövőjét.
Elképesztően fiatalon kezdtél versenyezni – 5 évesen sportolni, 12 és fél évesen léptél be az autóversenyzés világába, 17 évesen már nemzetközi versenyeken indultál. Volt egyáltalán jogosítványod?
(nevet) Nem, 12 és fél évesen még nem adnak jogosítványt. Magyarországon van egy olyan lehetőség (amiről nem tudok, hogy más országban is lenne), hogy ha leteszünk egy szabályismereti vizsgát és futunk egy adott autóval egy adott köridőt, akkor lehet versenyezni. 18 évesen szereztem jogosítványt, akkor már 6 éve versenyeztem.
A virtuális és a valós térben egyaránt autózol. Miben látod a legnagyobb kontrasztot a két világ között?
Évről-évre közelebb jutunk ahhoz a ponthoz, hogy már majdnem megegyezik. Én személy szerint az iRacing platformot szeretem legjobban, pont egy pár hónapja hozták be a TCR Hondát, amivel én is versenyzem. Eddig is úgy éreztem, hogy ez a legvalósághűbb platform, de így, hogy van rendes referenciaalapom a valós életből, még jobban alá tudom támasztani. Elképesztően közel van az a fizikai hatás a játékban, amit a való életben is átélünk. Természetesen nem 100%-ban érezzük ugyanazt a számítógépen, mint a való életben, de szerintem idővel ez is elérhető lesz. Nagyon komoly tempóban fejlődnek ezek a platformok, egyre közelebb vannak a valósághoz.
Vannak hasonlóságok is?
Ugyanolyan fizikum kell hozzá, ugyanolyan edzések, fontos az állóképesség, a reflexek a koncentráció. Nyilván nem teljes mértékben ugyanaz a szimulátorozás világa, mint a való élet, a szimulátorosok egész életükben egész nap ezzel kelnek, ezzel fekszenek, nagyon nehéz őket megközelíteni is, nemhogy megverni… de ehhez is ugyanolyan fizikai felkészülés kell. Vannak félórás, órás versenyek is, ugyanúgy kell koncentrálni, figyelni végig, hogy ne hibázz, jó eredményt érj el.
2019-ben, amikor először gyári versenyző lettem, volt 4-5 olyan pálya, ahol korábban nem versenyeztünk, sem én, sem a Honda csapata. Ekkor kiutaztunk Olaszországba egy sokkal komolyabb szimulátorhoz, ahol 2-3 napokat töltöttünk el. Ott próbálgattunk ki különböző beállításokat és tanultuk meg az új pályát. Ezek a pályák lézerszkenneltek, ami azt jelenti, hogy a legkisebb kátyú is benne van a szimulátorban, ahogy a való életben, így megismerkedhettünk a pályával és a kanyarok egyediségével.
Mindezekkel együtt én elsősorban autóversenyző vagyok, az esport inkább hobbi. A szimulátor még nem teljesen ugyanaz, mint a fizikai autóversenyzés. Amikor nekiülök és van időm, szívesen versenyzek akár napokat is, és sokat ülök a szimulátorban, hogy versenytapasztalatot szerezzek, ugyanakkor a fizikai edzések mellett nem mindig jut rá annyi idő.
Tudod az autóversenyzés során tanultakat a való világban kamatoztatni?
Igen, főleg a kitartást. Alapból sem vagyok olyan ember, aki feladja, de 5-6 éve volt egy verseny, ahol az első körben kilöktek, és be akartam jönni a boxba, hogy ennek nincs értelme. Egykörös hátrányban voltam, de a csapat nagyon hajtott, így befejeztem. A verseny után a teljesítményfelkészítő edzőm, Matics Zsolt mondta, hogy a jövőre nézve ilyet nem akar hallani tőlem: ott van az egész csapat, ha nem is úgy sikerül a verseny, ahol terveztem, akkor is végig kell menni, ezzel hálálva meg a munkájukat.
Azóta többször is volt olyan, hogy nem úgy ment, ahogy szerettem volna, de fel sem merült bennem, hogy nem fejezem be. Szerintem ez egy nagyon nagy tanulság az életben is: ha egyszer elkezdünk valamit, azt ne adjuk fel, csak akkor, ha tényleg nincs más választás.
Mitől vagy igazán sikeres?
Nem szeretek magamról így beszélni, hogy sikeres, még sok eredmény van, amik a szemem előtt lebegnek és amit el szeretnék érni. Inkább úgy mondanám, hogy ez az erősségem: a kitartás. Emellett a versenyzésben fontos, hogy bátor legyél, bele merjél menni helyzetekbe, és szerintem ez bennem megvan.
Mik a jövőbeli terveid?
Elsősorban a versenyzés. 2 éve érettségiztem, azóta nem tanultam tovább. Idén 4. éve indulok a világbajnokságon, nagyon sokat utazok, keveset vagyok itthon, így most nem ez a prioritás. Az én fejemben a legideálisabb karrier az autósport, szeretnék példát venni Gabriele Tarquini-ről, aki 59 évesen vonult vissza a versenyzéstől. Én is szeretnék sokáig „benne maradni a mókuskerékben”, és csak ezzel foglalkozni profi szinten.
Mit jelent számodra a csapatmunka?
Nekem a csapatmunka az, hogy mindkét fél megpróbálja beletenni a maximumot, az ötleteit, ezt kibeszéljük és közös nevezőre próbálunk jutni, hogy mi lenne a legjobb beállítás. 5 éve dolgozom nemzetközi csapattal, nagyon jó együtt dolgozni a mérnökömmel, nagyon élvezem. Ebben a sportban elsősorban a versenyzőnek és a mérnöknek kell együtt dolgozni, és ezután jönnek a szerelők. Nagyon fontos a jó összhang.
Amikor online versenyeken veszek részt, készülök a futamokra vagy gyakorlok, általában én állítom be az autót, de már előfordult olyan eset, amikor a mérnökömmel egyeztettem, és vele együtt próbáltuk megtalálni a legoptimálisabb beállítást az adott autóra és pályára. Az esetek többségében egyedül nekiülök a gyakorlásnak, és minél több kört próbálok megtenni, hogy versenytapasztalatot szerezzek.
Van különbség a magyar és a külföldi mérnökök között?
Én úgy veszem észre, hogy nincs jelentős különbség, mind tudásban, mind hozzáállásban itthon is vannak nagyon jó szakemberek. A J.A.S Motorsport helyzeti előnyben van, hiszen a Hondának eleve ők építik az autókat, jobban ismerik mint egy külsős, ahol az egész csapatnak előbb meg kell „tanulni” az autót. Még így is sok időt vesz igénybe a tesztelés, fejlesztés.
Hogy látod a járműipar és az autóversenyzés jövőjét?
Sajnos kezdik átvenni az uralmat az elektromos járművek. Tudom, hogy ez sokkal környezetbarátabb, azért mondom mégis, hogy sajnos, mert kisgyerekkorom óta versenyzek, nekem hozzátartozik a benzinszag, a hang… Már most is vannak olyan versenyek, ahol az autóknak semmi hangja nincs, ha egy messzebbi lelátón ülsz, és belemerülsz a beszélgetésbe, talán észre sem veszed, hogy elment előtted egy autó.
Remélem, hogy az elektromos autóipar, versenyzés mellett továbbra is lesznek olyan sorozatok, ahol megmarad az igazi autóversenyzés-érzés.
Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztad, hogy Lewis Hamilton az egyik példaképed. Le tudnád győzni?
(nevet) Ha azt mondanám, hogy nem, az nem megfelelő hozzáállás. Én bízok magamban, megfelelő felkészüléssel nyilván azt kell mondani, hogy igen. Azért is ő a példaképem, mert olyan munkát tesz bele mind a pályán, mind a pályán kívül, amit rajta kívül kevesen, sőt, lehet, hogy senki nem. Ezért is lehetett az, hogy az utóbbi években ennyire domináns. Nyilván kellett hozzá a jó autó is, de sok múlik a hozzáállásán, a nyugodt, végig a versenyre koncentráló stílusán. Nagyon örülnék, ha lenne lehetőség ellene megmérettetni a képességeimet, hogy hol helyezkedem el hozzá képest.
Mik a terveid a közeljövőre nézve?
Az idei szezonban a legjobb Hondás versenyzőként szeretnék végezni összetettben, és 3-4 éven belül világbajnok akarok lenni.
Kívánjuk, hogy sikerüljön. Köszönjük az interjút, és további sok sikert kívánunk neked!
Ha érdekel a járműgyártás és az autóipar jelene, jövője, csatlakozz az , és vegyél részt az eseményen március 10-én!
Az interjút az szervezőinek kérésére az Universum 8 csapata készítette.
