Érezted már úgy, hogy meg kellett volna ünnepelned egy sikered, de ehelyett úgy érezted, nem is igazán érdemled azt meg? Ráadásul féltél attól, hogy le fogsz bukni, és kiderül, hogy valóban nem is illet meg a siker? Ha valaha éreztél hasonlót, meg kell nyugtassalak: nem vagy egyedül. A jelenség neve imposztor szindróma és a legfrissebb kutatások szerint mindenki életében legalább egyszer megtapasztalja ezt az érzést.
Az imposztor szindróma az attól való félelem, hogy a körülöttünk lévők lebuktatnak minket, hogy valójában nem helyes, amit csinálunk. Amikor ezt érezzük, folyamatosan validálni akarjuk teljesítményünket, mert félünk attól, hogy egyszer csak lebukunk és kiderül, hogy minden, amit teszünk, helytelen.
Nem vagy egyedül
Ahogy már írásunk elején is említettem, rengetegen tapasztalják ezt az érzést. Íme a legfontosabb ’tünetek’, melyek imposztor szindrómára utalnak:
Alábecsülöd saját értéked: nehéz elfogadnod a munkádért járó jutalmat, ellenértéket vagy akár dicséretet, mivel nem érzed őket megérdemeltnek.
Félsz a lebukástól: még akkor is, amikor vitathatatlanul elértél valamit (pl. felvettek egy pozícióra), akkor sem tudod megélni a siker érzését, mivel attól félsz, mikor veszik tőled vissza az elért eredményt és mikor leplezik le, hogy valójában nem is érdemled azt meg (miközben egyértelműen igen).
Aláásod a saját szakmai tudásod, tapasztalatod: azaz nem látod reálisan, mit érhetsz el vagy pl. milyen pozícióra adhatod be a jelentkezésed. Folyamatosan úgy érzed, hogy fejlődnöd és tanulnod kell még, hogy ki merj állni mások elé vagy hogy használni merd a tudásod.
Iratkozz le a bizonytalanságról!
A következőkben jöjjön néhány tipp, melyek gyakorlásával megváltoztathatod az önmagadról alkotott gondolkodásodat:
Válaszd el az érzéseket a tényektől: tudatosítsd, hogy attól, hogy érzel valamit (bizonytalanságot, félelmet), attól még nem biztos, hogy ezek a tényeket tükrözik. Ha például a belső hangod azt mondja, amikor valahol elő kell adnod vagy fel kell szólalnod, hogy ’fogalmad sincs, miről beszélsz’, emlékeztesd magad, hogy de, nagyon is van, hiszen felkészültél és utánanéztél a dolgoknak.
Vizsgáld meg a bizonytalanságod okát: Adam Grant pszichológus kétfajta bizonytalanságot különböztet meg: az önmagunkban való kételkedést, ami lebénít, és azt a fajta bizonytalanságot, amikor egy adott ötletben vagyunk bizonytalanok, és ez az érzés arra motivál minket, hogy finomítsuk, teszteljük az ötletet. Így hát próbáld meg az önbizalomhiányt ötlet-kétséggé formálni, amikor is arról van szó, hogy nem te (vagy a teljesítményed) rossz, hanem az ötlet igényel még némi finomítást.
Készíts listát: ha elbizonytalanodsz abban, hogy megérdemelsz-e egy adott pozíciót/munkát/elért eredményt, akkor írj le annyi dolgot, amennyit csak tudsz, amelyek bizonyítékként szolgálnak arra, hogy igenis megérdemled. A bizonytalanságnak hatékony ellenszere, ha elkezdünk érveket gyűjteni és racionalitással csillapítjuk a bennünk kavargó érzéseket.
Vizualizáld a sikert: képzeld el, milyen lesz, ha sikerrel zárul egy projekt vagy sikeres kimenetele lesz például egy állásinterjúnak, amin részt veszel. A katonai újoncoknak is ezt a módszert tanítják: képzeljék el a helyzetet, még mielőtt az megtörténik, így amikor ott lesznek, sokkal felkészültebben tudnak helyt állni.
Döntsd el, hogy magabiztos leszel: szimplán döntést hozni arról, hogy hiszel magadban, nagy erőket tud felszabadítani. Amikor pedig (természetes módon) elindul a kételkedés önmagadban, kényszerítsd magad, hogy leírj minimum három dolgot, amiket jól csinálsz az adott helyzetben.
Jegyezd fel az elismeréseket: azokban a pillanatokban, amikor kevesebbnek érzed magad, segíthet, ha a korábbi sikereidre rá tudsz nézni. Ennek érdekében, amikor dicséretet kapsz (akár szóban, akár írásban), írd le őket vagy készíts egy képernyőfotót és mentsd le őket valahova, ahol mindig hozzájuk tudsz férni.
Urald a sikereidet: az imposztor szindróma gyakori tüneteihez tartozik, amikor a sikereinket szerencsének tulajdonítjuk, saját személyes hozzátett értékünk és munkánk helyett. Ennek elkerüléséhez igyekezd minden alkalommal tudatosítani, hogy milyen szereped van az adott sikerélményben, mik voltak azok a konkrét lépések, melyekkel hozzájárultál az eredményességhez.
Tudjuk, hogy az imposztor szindróma érzésétől nem könnyű megszabadulni, főként pályakezdőként, amikor még sok visszaigazolásra van szükségünk, de ha törekszünk a rendszeres önreflexióra és elismerjük saját hozzáadott értékünket, akkor jó úton járunk.
Novák Dóra
