Jó az angolod és érdekel a tech világ? A Semcon csapatával annyit beszélgettünk arról, hogy miként lehet ezeket kamatoztatni náluk, hogy egy kicsit már én is csapattagnak érzem magam. Nemcsak azért éri meg Technical Writer-nek jelentkezni hozzájuk, mert elképesztően nyitott és befogadó csapat vár, hanem azért is, mert egy olyan szakmát sajátíthatsz el, amihez csak nagyon kevesen értenek Magyarországon. És, hogy miért mondom ezt, többek között az is kiderül a Kiss Péterrel készített interjúból! Péter is Technical Writerként kezdte a pályafutását a Semconnál, most pedig már Department Manager-ként a magyar management tagja. Mit jelent a technical writing, és mi kell egy ilyen karrierúthoz? Nézzük! 🙂
Mesélj, hogy indult a pályád a Semconnál?
Ahogy nagyon sok kollégám, én is angol szakos bölcsészként csöppentem ide, pontosabban nem rögtön ide, ugyanis diploma után a Ryanair-nél dolgoztam norvég bázissal négy évig. Miután hazajöttem, akkor talált rám a Semcon, az egyik kollegina felhívott, emiatt olvastam utána a cégnek.
És tetszett, amit találtál róluk?
Azt rögtön láttam, hogy az angoltudás fontos lesz, illetve a másik, amit kiemelnék, az a technológia iránti érdeklődés. Én mindig ilyen kütyüs voltam, tudod, számítógépek, telefonok, meg a lelkük, úgyhogy gondoltam, miért ne próbáljam meg. Ennek hat éve volt márciusban.
Hat év elég idő ahhoz, hogy végigjárd a ranglétrát…
Nem tűnik annyinak. 🙂 Másfél-két év technical writing után megkaptam a 6-8 fős csapat vezetését mint koordinátor, majd jöttek mellé projektek is, amit már egy 18 fős csapat élén projektmenedzserként vittem két koordinátor segítségével. 2018-ban lettem team manager, itt már nem foglalkoztam írással, sokkal inkább klasszikus vezetői feladataim lettek. Kaptam egy 39 fős csapatot, hogy bővítsem 60-ra, ez 2019 végére sikerült, a department manager pozíciót pedig idén március óta töltöm be.
Gondolom, most sem foglalkozol szövegírással. Nem hiányzik?
Egy kicsit hiányzik, mert nagyon szerettem. Az elején volt egy olyan félelmem, hogy a technical writing magányos meló, aztán rájöttem, hogy van egy balansz az egészben, mert amikor stand-upolsz, mész infót szerezni, fejlesztőkkel tárgyalni, az elég extrovertált rész. Aztán amikor megvan minden inputod, és leülsz írni, az a másik oldala a munkának.
Sokat változott a kiválasztási folyamat mióta idekerültél?
Az elvek nem változtak igazából. Nálam is volt telefonos előszűrés, viszont ennek most már része, hogy angolul is beszélgessünk pár mondatot. Ezt követően ki kell tölteni egy tesztet, ami jellegre nagyon hasonló maradt, nem mondom, hogy bölcsészként nem ijedtem meg elsőre az IT vonulattól, de valójában a logikát kell felfedezni az egészben. Például nem biztos, hogy úgy alszok el mindennap, hogy számrendszerek között váltogatok, de ha az ember megfogja a rendelkezésére álló információt, akkor tud vele mit kezdeni. És amikor erre rájössz, akkor megnyugszol. Ugyanez igaz a szövegalkotásra is.
Mi az, ami pozitív csalódás volt?
Valahogy olyan könnyed volt minden az egész kiválasztás alatt. Például én március 31-én kezdtem, felajánlottam, hogy szívesen kezdek 1-jén, ha az bérszámfejtés szempontjából kedvezőbb, de mondták, hogy nem szükséges. Mivel a Semcon mindig 1-jén fizet, tulajdonképpen megismerkedtem pár emberrel, elolvastam néhány szabályzatot, együtt ebédeltem a mentorommal, majd hazajöttem, és másnap kaptam egynapi fizetést. Úgy voltam vele, hogy ezt meg tudom csinálni még egyszer. 🙂
És az emberek szimpatikusak voltak?
Az interjúk között volt nálam egy nagyobb várakozás, kb. 2-3 hét, mert a projekt, amibe szerettek volna bevonni, csúszott, így nem tudtam rögtön kezdeni, de folyamatosan tájékoztattak, hogy hol tart a folyamat. Éreztem, hogy nem időt húznak, mert nem is mindig ugyanaz az ember hívott fel, ez nagyon szimpatikus volt. A másik, hogy mindig hallani ezt a „fiatalos, dinamikus csapat” dolgot, ide meg bejöttem, írtam a háromórás tesztemet, és pont a recepció melletti tárgyalót kaptam meg, ahol mindenki megáll egy kis csacsogásra, szóval már akkor érezni lehetett, hogy van szívverés a cégben.
Voltak olyan sztereotípiáid is, amik beigazolódtak?
Nem szoktam túl merev elvárásokkal belemenni dolgokba, de nyilván, mikor utánaolvastam, akkor például a svéd kultúra miatt voltak várakozásaim. Irodai masszázs, rugalmas munkaidő, ezek be is váltak. Mondjuk én voltam az, aki az első hónapban fel sem mert állni az asztaltól, mert nem voltam hozzászokva, hogy az emberek mászkálnak, beszélgetnek, kávéznak. A korábbi tapasztalataimhoz képest ez felüdülés volt. A másik dolog, hogy egy kicsit szkeptikusan mentem bele ebbe a „fiatalos csapat” dologba, de aztán mikor az első hónapban a negyedik, ötödik sörözésre hívják az embert, akkor rájön, hogy itt tényleg pörögnek.
Én olyan sztereotípiákat hallottam, hogy, ha valakit nem érdekel a technológia vagy nem olyan erős az angolja, nehezen boldogul nálatok…
Tényleg nagyon fontos, és ezt az interjún is el szoktuk mondani, hogy, ha valakinek nincs meg a technikai affinitása ahhoz, hogy hálózati elemekről írjon vagy telekommunikáció, IT témáról beszélgessen, akkor ezt nem fogja szeretni. Ez nem annyit jelent, hogy olvasok valamit, aztán írok róla, mert meg is kell szerezni az információt. És amikor az ember egy bizonyos terméket megért, akkor vannak nagy áttörések, de ezek akkor jönnek jó érzéssel, ha érdekel is a téma. Itt már megtalálta a helyét a vegyész, a kémikus, az angoltanár, a villamosmérnök, meg az újságíró is.
És mi a helyzet az angollal?
Húú, másik kérdés? 🙂 Nehéz erre válaszolni, mert nem tudom, mit csinál most egy középfokú angol. Találkoztam már angol szakosokkal, akiket nem vennék fel, mert ez olyan. Szóval nem tudom nyelvvizsgához vagy végzettséghez kötni, inkább azt mondom, ha az ember helyesen ír, az már félsiker, de tényleg csak a fele. A tesztekben erre nagy hangsúlyt helyezünk egyébként, azt is nézzük, hogy mennyire áll rá a szeme az angolra és mennyire precíz. Ha valaki nagyon szépen beszél, de hibásan ír, akkor nem lesz jó, mert a stabil angol mellett a precizitás hiányát is feltételezi. Emellett természetesen a beszélt angol is kell a mindennapokhoz, mert dolgozunk együtt Svédországgal, Finnországgal, Horvátországgal, Kínával és Kanadával is.
Mi az a tulajdonság, ami mindenkiben meg kell, hogy legyen, aki jelentkezik hozzátok?
Lehet, hogy elcsépeltnek hangzik, de a tanulni akarás. Mivel Magyarországon nincs technical writer képzés, mi egy szakma alapját igyekszünk átadni. Ha betanítunk valakit 2-3 hónap alatt, még ugyanennyi idő, mire rájön, hogy mit is csinál, mert ilyen a jellege a munkának. És ekkor még mindig csak az alapokról beszélünk, nagyon fontos közel menni a termékhez, amiről ír az ember, ami idő. Nekem például a nyolcadik hónap után esett le a tantusz.
Arról mesélj még egy kicsit, hogy, ha valaki jelentkezik hozzátok, hogy néz ki az életútja!
Az nagyon fontos, hogy a mi betanítási rendszerünk inkább mentorálás alapú, mintsem tantermi képzés, ez jelen időszakban egyszerre jól is, meg rosszul is jön. Mivel nagyon különböző tapasztalatokkal vesszük fel az embereket, ezért mindenkinek más nehéz. Az első 2-3 hónapban tréningeken vesznek részt az új kollégák, mely során korrektúráznak, majd a nulláról írnak szövegeket, hibás vagy átstrukturálásra váró tartalmat kapnak, így próbáljuk leképezni a munkát, amivel találkoznak majd. Ezt követően csatlakoznak az egyik projektünkhöz, ahol aztán folytatódik a projektspecifikus betanítás.
Az első 3 hónapban elsajátítja az alapokat az ember, mindig van mellette egy mentor, aztán persze jön az éles projekt, egyre több ügyfélkontaktja lesz, kapcsolatokat épít, megtanulja, mikor mondjon igent vagy nemet, és tanul, tanul, tanul.
Tudsz mondani olyan dolgot is a cégről, ami kevésbé pozitív?
Ez egy nagyon nehéz kérdés… talán az a kép ne legyen meg az emberek fejében, hogy, ha én már csináltam hasonlót, akkor rögtön seniorként kezdek, mert nálunk mindenki végigmegy a betanításon. De mást tényleg nem tudok mondani, és ez nem egy PR fogás. 🙂
Látom, hogy őszintén nehézséget okoz…
Igen, mert az is a Semcon jellemzője, hogy itt mindenkinek fel kell építenie magát. Nem jellemző ránk, hogy kívülről veszünk fel menedzsereket vagy szakmai vezetőket a Telecom területre, 150 főig úgy jutottunk el, hogy kizárólag belülről építkeztünk.
Ez egy pályakezdőnek is vonzó karrierút lehet?
Abszolút, akkor is, ha nem az emberek vezetésében, motiválásában látja meg a fantáziát, sokkal inkább a szakmában szeretne elmélyülni. Anno olvastam egy ilyet, hogy a „műszaki író karrierjének nincsenek valódi lépcsői, bár eljuthat más műszaki írók menedzseléséig”. Ez ellen nagyon harcoltam, mert nálunk nem csak az tud befutni, akinek vezetői ambíciói vannak, kellenek a szakmai emberek is.
Olvass többet a Technical Writer pozícióról, és jelentkezz ide kattintva!
Szerző: Bányai Nikoletta
