Kell manapság arról beszélni, hogy női megkülönböztetés? Hogyan állnak helyt a hölgyek egy maszkulin(nak tűnő) iparágban, és mit tanulhatunk tőlünk? A GE Gas Power-től két „superwoman”, Janiga Barbara és Lőkös Hedvig meséltek a munkájukról, mindennapi kihívásokról, és azt is megosztották velünk, hogy ők találkoztak-e diszkriminációval. Tanácsokkal is elláttak, szóval, ha hasonló karrierutat járnál be, erősen ajánlott a cikk! 🙂
Interjúalany:
Bemutatkozol röviden az olvasóknak?
Persze! Lőkös Hédi vagyok, gépészmérnök, a BME-n végeztem. Azt mindig szeretem elmondani, hogy miért lettem gépészmérnök, hátha inspiráló lehet. Jó voltam matematikából és fizikából, viszont nem tudtam, hogy mi legyek, és az apukám azt mondta, hogy legyek gépészmérnök. (nevet) És én annyira köszönöm ezt neki. Nem tudtam, hogy mi ez, meg azt sem tudtam, hogy mibe vágok bele, de ha ő ezt mondta, akkor úgy gondoltam, hogy ez így jó lesz. Nehéz volt az egyetem, de a végére már jól ment, és nagyon jó alapokat adott arra, hogy hogyan élj meg a jég hátán is.
Ez sem elhanyagolható tudás… 🙂
Így van! A GE-ben kezdtem dolgozni a Lighting részen, ami most már Tungsram. Ott vettem részt vezetőképző programon, és ennek eredményeképpen már az elején négy gyárban dolgozhattam. Hathónapos projektszerű feladatunk volt, úgyhogy dolgoztam két félévet Magyarországon, kettőt pedig az USA-ban. Ez egy nagyon jó mélyvíz volt, megismerni embereket, kapcsolatokat építeni egy teljesen idegen környezetben.
Az évek alatt nagyon sokféle munkakörben tudtam dolgozni, én azt gondolom, hogy a műszaki pálya rengeteg dologra jó, nem kell hardcore tervezőmérnöknek lenned. Én is voltam termékmenedzsmenten, voltam üzemvezető, voltam materials csapatban, úgyhogy amikor már megismered magát a céget, akkor nagyon sok helyre be tud illeszkedni ez a képesség.
Hogyan kerültél a jelenlegi munkakörödbe?
10 éve jöttem a veresegyházi GE-be, mivel most 20 éves a gyár, tulajdonképpen félidőnél érkeztem, és amit itt nagyon élvezek, az maga a termék. Erőműveket gyártunk a világ minden tájára. Nagyon inspirál, hogy a vevőkkel tartjuk a kapcsolatot, ők is műszaki emberek, idejönnek Ghánából, Amerikából, épp ahova eladjuk az adott projektet, elmondják, hogy mit szeretnének, mi elmondjuk, mit tudunk adni, és valahol középen ez a kettő találkozik. A vevői igényekre alakítjuk a konstrukciót, a gyár pedig legyártja. A másik pedig, ami miatt nagyon érdekes, a repülőgép-turbina, amit használunk, ez egy külön kuriózuma, ennek az egész erőműnek, amit összeépítünk. Nagyon sok helyen csúcserőműnek adjuk el, mert 5 perc alatt be lehet indítani, és máris áramot tud adni az ottani hálózatnak.
Milyen pozícióban kezdtél 10 éve?
Minőségügyi vezetőként. Vezetői tapasztalatom már bőven volt, terméktapasztalatom viszont nulla. Úgyhogy meg kellett tanulni. Amikor váltasz, még akkor is, ha a GE-n belül, meg kell ismerned a terméket, meg a közeget, amiben dolgozol. Qualitys-ként én az összes rossz darabbal megismerkedhettem, majd 4 év után átkerültem a mérnökségre, akkor pedig megismertem azokat a darabokat is, amivel soha semmi probléma nem volt. Sokkal jobban összeállt műszakilag az egész.
Melyik területet szeretted jobban?
Lehet, hogy nem annyira tradicionális a gondolkodásom, de én nagyon szeretem a terméket, ezért el tudom képzelni azt is, hogy teljesen más területen dolgozzak, mert akkor más szeletét ismerhetem meg a folyamatoknak, és tudom használni az előző területekről hozott tapasztalatokat. Nagyon jó ez a szervezeti rotáció, természetesen nem évente, mert mindenkinek le kell tennie az ujjlenyomatát egy adott pozícióban, de az abszolút jellemző ránk, hogy ki tudjuk próbálni magunkat több munkakörben.
Ez a motivációt is serkenti, gondolom…
Igen, és nem fogsz elfásulni. Vezetőként azt is figyeljük, hogy ki az, aki az aktuális munkáját szereti csinálni, és lehet, hogy már 10 éve azzal foglalkozik, de még mindig élvezi, akkor hagyni kell. Természetes, hogy az emberek kiéghetnek egy dologban, mert amikor nagyon sokáig csinálsz valamit, akkor már nem biztos, hogy motivál, inkább fáraszt. Ha ezt jól felismerjük, és figyelünk az emberek karriertervezésére, akkor lesz egészséges a szervezet és a benne dolgozók is.
Úgy hallottam, hogy te a vezetők között is különleges szerepet töltesz be, mert egy férfiakból álló csapat élén vagy.
A szakmámból adódóan már az elején megszoktam, hogy férfiak között vagyok, általában nekik furcsa, ha megjelenik egy nő. (nevet) Kevesen vagyunk lányok, ezen szeretnénk javítani és inspirálni a fiatalokat, hogy válasszák ezt a szakmát. Férfiakkal együtt dolgozni egyébként ugyanolyan, mint nőkkel, én azt gondolom, hogy az a jó, ha egészséges balansz alakul ki.
Nagyon jó hallani, hogy ezt mondod, én is egy picit zavarban vagyok a téma kapcsán, mert van, aki nem is érzi, hogy egyáltalán beszélni kellene a megkülönböztetésről, mindeközben mégis azt látjuk, hogy a jelenség létezik. Te mit gondolsz erről?
Azt gondolom, hogy sok minden van emögött. Létezik diszkrimináció, például, ha azt mondja valaki, hogy nőből nem lehet gépészmérnök, az nem helyes, és nem is állja meg a helyét. Az egyéneket kell nézni, hogy a képességük milyen, és aszerint kell megítélni őket. Ugyanakkor van egy egyéni érzékenység ebben, engem például vagy nem ért ilyen, vagy lepergett rólam.
Hogyan áll ehhez a cég?
A GE-ben pozitívan állnak ehhez, az a cél, hogy támogassuk egymást és növeljük diverzifikációt, hiszen ha nagyon homogén a csapat, az félre tud menni. Nagyon jó, ha vegyes csapat alakul ki, még akkor is, ha nehezebb kezelni, mert sok az egyéniség. A kiválasztásnál az az érdek, hogy a legjobbat vegyük fel. Mindemellett én meg szoktam kérni a toborzó kollégákat, hogy legalább az esélyt adják meg, hogy különböző jelöltek közül választhassunk. A csapatra is gondolnunk kell, hogy hogyan fog oda beilleszkedni az új ember, úgyhogy ez nagyon nagy feladat.
Neked nem volt olyan helyzet, amikor azt érezted, hogy egy férfi kolléga nagyobb megbecsülést kapott volna?
Nem volt. Én úgy gondolom, ha tudják rólad, hogy te A-ból B-be el tudsz jutni, akkor ezek eltörpülnek. És hát persze mindent úgysem tudhat az ember, de én nem éreztem, hogy ez ilyen problémát jelentett volna.
Szerinted melyik tulajdonságod segített a legtöbbet az előrejutásodban?
Szeretek megoldani dolgokat. Nem azt nézni, hogy mi az, ami miatt nem tudunk megcsinálni valamit, hanem, hogy hogy tudjuk megcsinálni. Lehet, hogy nem lesz tökéletes, és nem gondoltunk mindenre, de akkor is sokkal jobb nekiindulni, és közben javítani, mint el sem indulni. És szorgalmas vagyok, szeretek utánanézni mindennek.
Erről a szintről, ahol most vagy, van még feljebb?
Nem tudom… de nem baj, hogy nem ez motivál? 🙂 Azt hiszem, hogy, ha a feladatodat kellőképpen tágan tudod értelmezni, tehát nem úgy állsz hozzá, hogy ettől eddig tart a feladatköröm, és abban vagyok tökéletes, hanem túlnyúlsz és nagyon jó kapcsolatokat ápolsz mindenféle irányban, akkor egy adott pozícióban is be lehet bizonyítani, hogy mire vagy képes. És akkor rólad már el tudják képzelni, hogy te azt a másik, nagyobb vagy teljesen különböző feladatkört is el tudod végezni.
Akkor mi az, ami neked inspirációt ad a mindennapokban? Azon túl, hogy a terméket szereted…
Tudom, tudom, pedig valójában ez. Meg amikor kész vagyunk vele, mert elég látványos. Egy projekt nálunk lemehet 6 hónap alatt is, meg vannak 2-3 éves projektek is. És az nagyon jó érzés, amikor egy-egy nagy lépés megvan, például, amikor kiszállítunk a gyárból, amikor megérkezik, amikor beindítják…
Vagyis a haladás inspiráló?
Igen, amikor teljesítettünk valamit. Úgyhogy ez a része motivál, illetve az emberek is nagyon. Szeretek jó közegben dolgozni, felhívni a másikat, beszélgetni a kollégákkal. Sokszor 3 szóban átvesszük azt, ami egyébként hosszas e-mailezéseket igényelne. Itt az Aero területen olyanok vagyunk, mint egy család. Mindenki mindenkit ismer, tudod, hogy mit várhatsz a másiktól, hogy miben tud segíteni, és persze én is tudom, hogy miben számíthatnak rám. Ezek motiválnak.
A vezetői teendők mellett jut még időd szakmai feladatokra?
Van, abszolút, és szeretek is benne lenni a projektekben. Az a szerencsém, hogy a csapatomban olyan emberek vannak, akik már tapasztaltak, tehát nehezen is vennék, ha az ő munkájukba szólnék bele. Inkább azt nézem, hogy hogyan tudom segíteni őket, például amikor elakadunk, vagy a beszállítókkal kell tárgyalni. Emellett a gyártás oldalra is sokat dolgozunk, hogy a műszaki információátadás gördülékenyen menjen a felek között.
Visszatekintve a szakmai múltadra, mennyire volt jó döntés ezt az iparágat választani?
Nagyon!
A legjobb embert választották erre az interjúra, úgy érzem… 🙂
Miért, van, aki panaszkodik? Én nem tudnék. A GE-nél azt is szeretem, hogy globális, sokféle emberrel tudunk együtt dolgozni. Megértjük a kulturális különbségeket, összecsiszolódunk, és ez a nemzetközi csapat igazán nagy projekteket valósít meg.
Inspiráló Női Karrierhetek vannak nálunk jelenleg, így azt még megkérdezném, hogy mit tanácsolnál egy egyetemista lánynak, aki a mérnöki pályát választotta?
A tanácsom nem biztos, hogy tanács, mert lehet, hogy már tudják, de érdemes gyárba menni, nemzetközi környezetben kipróbálni magad, és közel menni a termékhez. Olyan dolgokat is ki kell próbálni, amire azt mondja az ember az elején, hogy ez nehéz vagy férfiasnak tűnő, mert nem az. A férfiak is el tudják fogadni a hozzáértésünket, az ember számít, a hozzáállása, és az, hogy tud-e fejlődni. Azért mondom, ha esetleg bárkiben lenne ilyen aggály, hogy ne legyen. A kommunikáción nagyon sok múlik.
A GE Gas Power-rel készített interjúnk 1. részében Janiga Barbara Production control leader-rel beszélgettünk, olvass bele!
Az interjút készítette: Bányai Nikoletta
2 thoughts on “„A kommunikáción nagyon sok múlik” – Interjú a GE Gas Power-rel / 2. rész”
Comments are closed.