A japánok gyakran már-már sztereotip módon felmerülő szereplői a kapitalista világ működéséről szóló diskurzusoknak. Számos legenda kering arról, milyen alaposak, odaadók a japán munkavállalók, és hogy mennyire képezi alapját ez a hozzáállás a japán gazdaság szárnyalásának.
De milyen társadalmi, pszichológiai és gazdasági okok sejlenek fel a verseny és munka alapú társadalmakban etalonnak számító japán munkamorál mögött? Egyáltalán mit takar pontosan a sokat emlegetett japán munkamorál?
A japán munkaszervezet és a japán munkavállaló
A japánok viszonya a munkához nem érthető meg mélyebben a japán munkaszervezet és foglalkoztatási struktúra ismerete nélkül, mert a rendszer maga is jelentősen formálja a munkavállalókat.
A japán munkaszervezet és munkarend közel sem annyira merev, mint ahogy azt Európában megszokhattuk. Nincsenek például merev pozíció- vagy feladatkör-határok, és a munkafolyamat sincs annyira finomra hangolva és specializálva, mint a nyugati multiknál.
A gyártásba, munkafolyamatokba gyakran belenyúlnak, módosítanak rajta. Ez az esetlegesség nem kontrollálható a (nyugaton megszokott) munkafolyamat minden részére rálátó, azt ellenőrző manager által – a felmerülő operatív ügyeket, kisebb feladatokat a munkacsoportok egymás közötti sűrű egyeztetésekkel oldják meg – ezt hívják félhorizontális koordinációnak.
Az is előfordul, hogy egy gyártósoron még a napi termékösszetétel is csak a nap folyamán alakul ki a különböző egységek közötti megbeszélések során. Éppen amiatt azonban, hogy ezek a gyors változások és bizonytalanságok a napi működés részei, a munkavállalók is kondicionálva vannak a rugalmasságra.
A munkások az európai standardokhoz képest sokkal jobban ismerik az általuk használt gépeket és általuk gyártott termékeket, mivel ők térképezik fel és javítják ki a hibákat.
A munkájukhoz kapcsolódó folyamatokat, termékeket, gépeket természetesen fokozatosan, az aktív munkaidő során ismerik meg ilyen alapossággal: először csak figyelik tapasztaltabb kollégáikat, később már segítenek nekik, végül pedig ők maguk térképezik fel és javítják ki a munkafolyamat hibáit.
Amiatt, hogy a munkavállalók ilyen mély és alapos ismeretekre tesznek szert egy-egy vállalatnál, a munkaadók is érdekeltek abban, hogy hosszú távon megtartsák őket. Az európai munkaerőpiac viszonyaihoz képest jóval nagyobb kiszámíthatóságot és stabilitást kínálnak – ezért cserében várják el az előző bekezdésekben jellemzett rugalmasságot.
A japán modell meglehetősen pozitív fogadtatást kapott Ruandában is, ahol az ázsiai szigetország az egyik legnagyobb beruházó.
Olvasd el ezt is: Szabadság, szünetek, betegség – Neked mihez van jogod, mint munkavállaló?
A foglalkoztatási struktúra hatása a japán munkamorálra
Japánban a fizetés megállapításához különféle teljesítményeket vesznek figyelembe – úgy, mint a munkavállaló fejlődése, szaktudásának sokoldalúsága és mélysége, a kollégák véleménye róla, illetve hogy mennyire jó csapatjátékos és problémamegoldó.
A különféle ellenőrzéseket – melyeken ezek az együtthatók kikristályosodnak – a japán munkavállalók alapvetően nem büntetésként, hanem tanításként fogják fel: ami által kijavíthatják hibáikat, és a jövőben nagyobb eséllyel pályázhatnak majd jobb pozíciókra és így jobb életszínvonalra.
Az, hogy a fizetés ilyen tulajdonságok mátrixaként áll össze, szintén okoz egyfajta relativizmust: az egészen eltérő munkakörökben dolgozó munkavállalók is kereshet ugyanannyit, míg ugyanabban a munkakörben egészen eltérő fizetések lehetnek.
A bérezés egyébként meglehetősen korrekt, a szakmai hierarchiában való emelkedéssel pedig a cafeteria széles körei érhetők el – ez is motiválja a japán munkavállalókat az odaadó és alapos munkavégzésre, folyamatos tanulásra.
Annak ellenére, hogy a japán foglalkoztatási struktúra hosszútávra tervez, előfordulnak leépítési hullámok, illetve a magas elvárásokból fakadó egyéni elbocsájtások is.
Japánban az elbocsájtás gyakran burkolt formában történik: a cég nem kirúgja munkavállalóját, hanem ledelegálja valamilyen „süllyesztőbe”: például egy kevés perspektívát nyújtó leányvállalatához, vagy beszállítóhoz.
A leépítések, elbocsájtási hullámok – a nyugaton megszokottakkal megint csak ellentétesen – a képzett, tapasztaltabb, idősebb – és a hierarchia magasabb fokán lévő – munkavállalókat is éppen annyira fenyegeti, mint a képzetlen, fiatalabb kollégáikat.
Ennek hatására az figyelhető meg, hogy a nagyobb tapasztalattal rendelkező, egy adott cégnél régóta dolgozó munkavállalók egyre inkább érdekeltté válnak a vállalat versenyképességének fenntartásában – ha nem jön leépítés, töretlenül folytatódhat karrierjük, míg ha elbocsájtják őket, ismét elölről kell kezdeniük egy új munkafolyamat alapos megismerését.
A japán munkamorál egyik komponense lehet továbbá az ikigai, amely egyfajta szemléletmód, és követői szerint egyszerre a boldog élet és a jó munka alapja. Az ikigai szerint mindenkinek olyan munkát kell végeznie, amelyet az ember egyszerre szeret, jó benne, megfizetik, és a világnak is szüksége van a munka elvégzésére.
Olvasd el ezt is: A munkaerőpiac jelene és jövője Magyarországon és a világon
A rendszer nyertesei – és a munka gyümölcse
Japánban az igazán elhivatott, komoly vállalati karriert építő diplomás munkavállalókat sararīman-nak hívják. A japán társadalomban a szamuráj-etika és hagyomány általuk él tovább: a császár vagy a sógun helyett a céghez hűségesek, akár napi 12 órát is dolgoznak, szabadidejükben pedig általában ingáznak.
A kapcsolódási pont a roppant keményen dolgozó sararīman-ok és a szamurájok között a „közjó szolgálata”, amire napjainkban a japán gazdaság növelése által éreznek leginkább lehetőséget.
A munkáltató és munkavállaló között emiatt egyfajta hűbériség-szerű viszony őrződött meg napjainkig: a munkáltatók is hajlamosak jóságos hűbérúrként viselkedni – ez a hozzáállás azonban abszolút illeszkedik a hosszú távú foglalkoztatásra berendezkedett japán társadalomhoz.
A sararīman-ok felé elvárás a gyakori túlórázás, az erőn felüli munkavégzés, illetve a munka utáni társasági eseményeken való részvétel, legyen az akár egy céges karaoke-party, vagy egy hostess-bár meglátogatása üzleti partnerekkel karöltve.
A japánok védjegyévé vált erőn felül vállalt kemény munka a gazdasági növekedés mellett azt is eredményezi, hogy a munkavállalók annyira fáradtak, hogy egy kutatás szerint akár 2,9%-al jobb GDP-t is képes lenne produkálni az ország, ha ezek a dolgozók kipihentek lennének.
Japánban emiatt nincs megbélyegezve a munkahelyi alvás (inemuri), de gyakran alszanak ingázás közben, illetve parkokban vagy kávézókban is, ha éppen van egy kis szabadidejük. A dolog kultúrájához tartozik az is, hogy a fiatal, pályakezdő munkavállalóknak nem illik élniük ezzel akkor sem, ha a két műszak között egyet szundító dolgozók látványa mindennapos.
Annak ellenére, hogy az alvás területén megengedők, a japánok munkához való viszonya több ponton csúszik át toxikus árnyalatokba.
Nagyon elítélők például azokkal szemben, akik szabadságot vesznek ki, hiszen ezzel „cserben hagyják” az irodában vagy a gyártáson robotoló társakat. A japánok emiatt a szabadnapokat leginkább csak betegség esetén használják föl.
Széles körben elterjedt a munkafüggőség illetve a túlzásba vitt munka miatt bekövetkező haláleset (karoshi) is: évente több, mint tízezren veszítik életüket így, a japán munkavállalók 20%-a pedig veszélyeztetett, ami jóval nagyobb az európai aránytól (7%).
A frissdiplomas.hu-nál mindent megteszünk azért, hogy élménytelibbé és egyszerűbbé tegyük az elhelyezkedés, a karrierépítés folyamatát. Az egyetemistáknak és pályakezdőknek szóló karrierportálunk mellett tevékenységünk legújabb eleme Magyarország első élményközpontú állásbörzéje, a JOBVERSE Állásbörze. Csatlakozz, és emeld a karriered a következő szintre velünk! Tetszett a cikk? Küldd el valakinek, akinek szintén hasznos lehet!
