2022. január 13-15-én, azaz jövő héten újra lesz Educatio, a rendezvény, ahol a lehető legmagasabb szinten űzik a pályaválasztás küszöbén állók informálását. Ez alkalommal is több ezres látogatószámra számítanak, és szinte az összes egyetem képviselteti magát, lehet kérdezni, beszélgetni tanárokkal, diákokkal egyaránt. Hogyan lett az Educatio az, ami, és milyen szálak fűzik az EFOTT fesztiválhoz? Eláruljuk: a szervezők, akik közül most az értékesítési és marketing vezetőt, Szabó Ádámot faggattuk.
Interjúalany:
Szabó Ádám, Értékesítési és marketing vezető
Mit kell tudni rólad, miről szól a munkád?
Marketingszakember vagyok, már tíznél is több éve dolgozom ezen a területen, több cégnél is megfordultam. Ha fogalmazhatunk úgy, innen kerültem át a „másik oldalra”: az ügynökségi működésbe, ahol több ügyféllel kell együtt dolgozni.
2019-től az értékesítést (kivéve a teljesen különálló vendéglátást) vezetem a HÖOK és az EFOTT esetében, szeptembertől pedig mindez a marketinggel (a saját szervezet marketingjét és a partnerekkel kapcsolatosat is ideértve) is kibővült, így ez egyfajta commercial vezetést jelent. Ha nagyon ragaszkodni akarok a szakmai nyelvezethez, azt mondhatom, én a push típusú értékesítésért felelek: tolom befelé, míg a vendéglátás húzza kifelé (pull). Emellett és ezzel együtt is számtalan marketing-projektben vagyok benne.
Hogyan kapcsolódsz az Educatio-hoz?
Az Educatio Szakkiállítás szervezője a HÖOK Kft., és ahogyan az EFOTT esetében itt is, hasonló a feladatunk: a partnerek kitelepülésének koordinálása, árazások, csomagok, a kapcsolattartás a partnerekkel – tehát egy full service szolgáltatás. Nyilván ezt nem egyedül csinálom, hanem egy csapattal együtt, őket irányítva. Ez egy komplex feladat, hiszen a partnereink között találunk felsőoktatási intézményeket, multicégeket, hazai kkv-kat, és nemzetközi oktatási partnereket is: nekik mind meg kell felelnünk. A legfontosabb pedig a fiatalok megszólítása, hogy elmenjenek a kiállítása. Figyelnünk kell tehát ezeknek a különböző elvárásoknak a balanszára, így nagyon komoly szakmai munkára van szükség.
Hogyan éled még ezt a két különböző világot – az EFOTT egy fesztivál, míg az Educatio egy szakmai kiállítás – melyiket szereted jobban csinálni?
Szerintem az az ember működik jól egy marketingügynökségnél, aki mindenben otthon tudja magát érezni. Emiatt nincs kedvencem, nem is tudom igazán összehasonlítani őket. Mindkettőt egyformán, de másként szeretem, mások az erősségeim és gyengeségeim a két területen. Ami azonos, hogy nagyon sok partnerrel kell együtt dolgozni, akik közül mindenki azt szeretné, hogy vele foglalkozz a legtöbbet – a fogyasztó, a vendég különösen. Itt is az optimális egyensúlynak a keresése a feladat, és ez egy nehéz munka.
Az Educatio-ban mi a legnehezebb?
A mostani kiállítást illetően a folyamatos környezeti változás, ami az elmúlt két évben történt. A világ teljesen megváltozott: a korábban jól bevált dolgok csak hellyel-közel tudnak működni, a fogyasztási szokások teljesen átalakultak. Amint valamilyen jogi változás, határozat érkezik, azokhoz alkalmazkodnunk kell, ráadásul újratervezni a következő lépéseket is. A pandémia óta a nagy cégek is rákényszerülnek arra, hogy a kis cégekre jellemző agilis módszertant kövessék: egy központi vízió mentén haladsz, de folyamatosan a környezet változásaira reagálva, különféle eszközök és taktikák próbálgatásával, váltogatásával működsz. Sokkal több információval, változóval kell tehát kalkulálnunk – ez a legnagyobb kihívás.
Mindezek mellett sikeresnek élted meg az idei EFOTT-ot?
Az ideit igen, mégpedig azért, mert meg tudtuk tartani. Éreztük, hogy ezt meg kell adnunk a közönségünknek – tavaly is a végsőkig kitartottunk, mielőtt le kellett mondanunk. Bár az idén az EFOTT lett a legnagyobb fesztivál, ezt csak sajnálni tudjuk: nem célunk pl. a Sziget Fesztivállal versenyezni, hiszen az, hogy ezek a fesztiválok elmaradnak, szerintünk is rossz. Viszont amikor szombaton elkezdődik az utolsó koncert, és tudod, hogy végigcsináltad, ezt annyira eufórikus megélni, hogy minden, a fesztivál során átélt hiba és negatívum eltörpül, elfelejtődik mellette. Tavaly – bár kétszer futottunk neki a szervezésnek nagy erőbedobással – ez az élmény elmaradt, idén viszont sikerült megélni.
Mik a kilátások a következő megrendezésére?
Továbbra is hasonló a helyzet, nagyon nagy a bizonytalanság, a fesztivál pedig nem csak azon múlik, hogy meg tudjuk-e szervezni, hanem nagyon sok környezeti tényezőn is, például az egyetemi vezetők döntésein, a multik részvételén vagy a járványhelyzet alakulásán, amelyekre nekünk semmilyen ráhatásunk nincs. A szervezéssel kapcsolatos döntések nem csak emiatt a frusztráció miatt nehezek, hanem ilyen bizonytalanságban a csapatot és magamat is nehezebb motiválni arra, hogy megcsináljuk a feladat ránk eső részét – tehát ha lehetőség van a fesztivál megszervezésére, akkor az általunk meg is történjen. Bár sajnos nem tekinthetek optimista becsléssel a jövőbe, de azt kell mondanom, hogy nem lehet kikapni akkor, ha mindent beleadtál – a kisfiamat is erre tanítom.
Pedig azt feltételeztem, hogy egy ilyen nagyméretű rendezvény szervezőiként ti hamarabb kaptok információkat például a jogi környezet változásáról.
Nem, ez nincs így: ugyanúgy „halandóként” viselkedünk és kapjuk az információkat, és szerintem ezzel nincs is feltétlen baj. Egy ilyen helyzetben, mint a pandémia, a korábban létező belső, szakmai információs csatornák is beszűkültek: senki nem akar általa hallott félinformációkat, vagy utólag falsnak bizonyuló értesüléseket „kiszivárogtatni”. Amit tehetünk az az, hogy igyekszünk megismerni a járványkezelés módszertanát, és ezzel összefüggésben a fesztivál megszervezésének jogi lehetőségeit: modellezzük a helyzetet, hogy minél inkább kalkulálni tudjunk a potenciális következményekkel.
Térjünk át egy picit az Educatio-ra, hiszen hamarosan nyitjátok a kapukat. Neked miért jó érzés benne lenni a szervezőcsapatban?
Alapvetően azt szeretem benne, hogy a célcsoport mindig változik: aki eljön, és a következő évben felveszik alapszakra vagy mesterszakra, nem fog újra eljönni, maximum pár év múlva kiállítóként. Kis számban vannak visszatérő látogatók, akik mondjuk visszatérnek az első, második egyetemi évük alatt. Emiatt tehát minden évben el kell jutnunk az új felhasználókhoz, és meg kell győznünk őket. Ez egyben lehet a nehézsége is a dolognak, de én szeretem a nehéz munkát. Évről évre változnak az egyes generációk körében hatékony marketingstratégiák, így minden évben csiszolni kell ezen is.
Ha jól tudom, több tízezren látogatják a rendezvényt. Hogy tudtok ekkora létszámot felmutatni?
Nyilván az ötvenezres látogatószámunkhoz hozzátesznek olyan dolgok is, mint például az iskolai igazolás, de a dolog élmény-faktora is: mondjuk az, hogy a vidéki középiskolás baráti körök együtt Budapestre jönnek. A feltételek, motivációk tehát részben adottak. Ami még egy igazi kihívás, hogy a HÖOK felfogásával, nézőpontjával segítsük a felsőoktatási intézményeket abban, hogy még eredményesebben tudják megszólítani a fiatalokat. Ha felismered, hogy mi érdekli a fiatalokat, akkor lehet brandet építeni, erre jó példa a RedBull Pilvaker, vagy a DRK.
Ma már úgy gondolom, az Apple-n kívül nincs olyan termék, amelyet azért vesznek, mert – az ortodox marketing-gondolkodásnak megfelelően – olyan jó terméket, olyan jó szolgáltatást kínál, hogy azt biztosan meg fogják venni. Míg Steve Jobs kijelenthette, hogy ő soha nem fogja megkérdezni a fogyasztókat, hogy mire van szükségük – ő megmondja nekik, hogy mire van szükségük, addig ezt más márkák nem tehetik meg, és így szükségszerűen a user „irányítja” a termékfejlesztést. Míg a piacról élő cégek értik azt, hogy ez működésük alapja, addig a felsőoktatási intézményekre ez nem igaz, hiszen egészen más működésük, tradícióik, felfogásuk van. Külön érdekesség, hogy az egyházi fenntartású intézmények esetében megint egy más kultúrával, más megközelítésmóddal találkozunk. Ezek a felfogások nem jobbak, vagy rosszabbak, csak másból táplálkoznak.
Ha bullshit-mentesen kellene megfogalmaznod: miért menjen ki valaki az Educatio-ra?
Ha tényleg körül akarnak nézni, hogy milyen az a környezet, vagy környezetek, amelyek meg fogják határozni az életük következő három-öt-tíz évét, milyen struktúrába kell majd szocializálódniuk, milyen makro-közösséghez fognak tartozni, akkor az Educatio erre tökéletes.
Egyébként úgy gondolom, hogy az Educatio idejére azok a végzős gimnazisták, akik céltudatosak, már tudják, hogy hol fogják folytatni a tanulmányaikat – ezért szerintem érdemes lenne már tizenegyedikben eljönni. Már ebben az időszakban is választott fakultációt, be tud lőni nagyjából két-három olyan irányt, ami érdekli, ezeknek az irányoknak a képviselőivel pedig tud beszélgetni az Educatio-n (illetve az egyetemi nyílt napokon is), és így ki tudja alakítani döntését arról, hogy hogyan folytassa tanulmányait.
Tudja ezt érdemben befolyásolni egy rendezvény?
Nem csak az derül ki a kérdések, beszélgetések által, hogy milyen a képzési struktúra, milyenek az egyes tantárgyak, hanem, hogy hogy érzik magukat a hallgatók az adott képzésen, milyen a hangulat, az atmoszféra, a kilátások. Itt lehet igazán felismerni, hogy valóban neked való-e egy-egy adott képzés, egyetem: és inkább derüljön ki tizenegyedikben, hogy valami nem tetszik, mint akkor, amikor már elköteleződtél mellette. Hogy egy személyes történettel éljek: ha csak a szüleim iránymutatására hagyatkozom, a Corvinusra jelentkeztem volna közgazdásznak, viszont így, hogy felmértem a lehetőségeket, utólag is úgy gondolom, jól döntöttem, hogy Pécset választottam, mivel ott nagyon jól éreztem magam.
Tudom, hogy a fiatalok hajlamosak nagyon belelkesülni, „ide nekem az oroszlánt is” mentalitással beleállni például az egyetemválasztásba, de édesapám nyomán azt tanácsolom, hogy lépjenek hátra egyet-kettőt, és higgadtan tekintsenek rá a teljes képre. Ha egy alapos, mély és nyugodt elemzés után is ugyanazt érzi az ember, akkor az egy érvényes döntés lesz. Minden fiatalnak kívánom, hogy megélje ezt az egész folyamatot: saját maga tudja jól meghozni a döntést, és azért jó szívvel tudjon felelősséget vállalni. Úgy gondolom, ez az önállóságra nevelés első nagy lépése.
Látsz változást az utóbbi években az Educatio Kiállításra kilátogató diákok mentalitásában? Megjelenik az „ide nekem az oroszlánt” attitűd?
Az én szerepemből ez kevésbé látható. A fiatalok persze szeretnek lázadni, de alapvetően betartják a működéshez szükséges szabályokat: ha így kell regisztrálni, hogy részt vehess a rendezvényen, akkor így fognak regisztrálni. Nyilván sokat jelent a közösség: ha annak hangadói azt kommunikálják, hogy menjünk ki, hiszen jó lesz, releváns tapasztalatokkal gazdagodhatunk, – és nem a tollakért, igazolásért és stressz-labdákért jönnek, – akkor az meglátszik a rendezvény eredményességén is részükről, számukra. Édesanyám pedagógus, így azzal is tisztában vagyok, mennyire nehéz feladat ez, különösen napjainkban – de éppen emiatt az oktatásban dolgozók szerepét is fontosnak tartom ebben a folyamatban.
Milyen szempontból?
Talán a legfontosabb, hogy át tudják nekik adni azt a szemléletet, hogy a tudás, a tanulás, illetve okosnak lenni menő! Fontosnak tartom azt is, hogy a fiatalok lássák: az egyetemre azért mész, hogy strukturáltan lásd azt a szakmát (esetleg művészetet), területet, amit művelni akarsz, és amikor később szembejön egy probléma, azt meg tudd oldani. Alapvetően ugyan nem gondolunk bele, hogy miért sikerült a problémát megoldani, de ha alaposabban beleássuk magunkat az ilyen döntéseink hátterébe, hamar visszajönnek az emlékek, ahol adott professzorunk ezt a kérdést tárgyalta. Ez megint csak megnyugvással tud eltölteni, hogy az egyetemen eltöltött idő hasznos volt.
Ha le akarom tehát egyszerűsíteni és szűkíteni a kétoldalú folyamatot közöttünk, szervezők és a látogatók között, azt mondhatom: nekünk meg kell tanulnunk, hogyan dobjuk le a fiatalok „focipályájára” a labdát, nekik pedig meg kell tanulniuk azt, hogy a tudás igenis szexi dolog – ha a kettő egymásra talál, akkor beszélhetünk sikerről. Ha megnézzük a magyar egyetemeket a külföldiekkel összehasonlítva, akkor azt látjuk szerintem, hogy egyrészt ők márkát, identitást építenek és kínálnak a hallgatóknak, illetve már kellőképpen tematizálták azt, hogy az intelligencia menő. Ha ez nekünk is sikerül, olyan fiatalok kerülnek ki az egyetemekről, akik büszkék arra, hogy gondolnak valamit a világról – még ha ez a vélemény kisebbségben is van jelenleg.
Többet is megtudhatsz a következő Educatio Szakkiállításról a honlapon.
