Hogyan lehet érvényesülni Európa második legnagyobb fejlesztési helyszínén egyedüli női osztályvezetőként? Erről faggattuk Fekete Piroskát, a Bosch budapesti Fejlesztési Központjának egyik osztályvezetőjét. Közgazdászként végzett, így számára a női lét mellett az igazi kihívást az jelentette, hogy műszaki diploma nélkül is kivívja a fejlesztőmérnök csapat elismerését. Mesélt a Bosch nőjogi kezdeményezéseiről, példaképekről és családi örökségről is.
Interjúalanyunk:
Mesélj egy kicsit a szerepedről a cégnél!
A karrierem a Bosch Hatvani telephelyén kezdtem, a minőségmenedzsment részlegen. Öt év alatt sikerült a budapesti csapattal is kapcsolatokat kiépítenem, így amikor megüresedett egy koordinátori pozíció a Fejlesztési Központban, éreztem, hogy eljött az idő a váltásra.
Jelenleg több mint 2700 fős autóipari fejlesztési központban osztályvezetőként 70 főért felelek – fő profilunk a radar hardver fejlesztés. Bővülés előtt állunk, így idén ez a létszám akár 30 fővel is növekedhet. Ebben az évben lesz 15 éve, hogy a Bosch-nál dolgozom – a jubileum éppen a szülinapomra esik. 🙂
Hogy élted meg a változást?
A gyártás és a fejlesztés két külön világ, de mindegyiknek megvan a maga izgalma. A stressz is másként jelentkezik – a gyártásban inkább operatív szinten, hiszen a jelenben kell teljesítened a számokat, míg a fejlesztésen a jövőre nézve kell szállítanod az eredményeket.
Hogyan lettél vezető?
2013-ban az egyik fejlesztési osztályon adódott egy lehetőség, hogy átvegyem egy 16 fős csoport vezetését, ez volt az első vezetői szerepköröm. A hosszú távú célom már akkor is az osztályvezetői pozíció volt, ugyanis szerettem volna nagyobb felelősséget vállalni és részt venni a stratégiai tervezésben. A csoportvezetés után eltöltöttem 3 évet Németországban egy kiküldetésen, majd 1 évet itthon. Ezt követően jött el a várva várt lehetőség.
Előfordult már, hogy kizárólag férfiakból álló csapatot vezettél?
Beletrafáltál. 🙂 Az említett 16 fős csapat kizárólag srácokból állt. Izgultam amiatt, hogy elfogadnak-e majd, mert tudtam, hogy újdonság nekik egy női vezető. Összességében nagyon jól sült el, semmi negatívat nem tapasztaltam. De azt hozzá kell tennem, hogy egy extrovertált, nyitott személyiség vagyok, míg sok fejlesztőmérnök inkább introvertált, ez is kihívást jelentett számomra. Visszagondolva inkább az volt a kihívás, hogyan tudom a különböző embertípusokat kezelni, kihozni belőlük a maximumot.
Ért valaha hátrány nő léted miatt, akár a hétköznapok szintjén?
Közvetlen konfrontációval, offenzív diszkriminációval sosem találkoztam, de voltak olyan szituációk a karrierem során, amikor felmerült bennem, hogy vajon az illetőt a női létem zavarja vagy csak simán konfliktus alakult ki. A Bosch nagyon sokat próbál tenni annak érdekében, hogy az egyenlőség megvalósuljon, legyen szó nemi, kulturális vagy korbeli különbségekről.
Csoportvezetői szinten, és a szakmai team leaderek között már reprezentálva vannak a nők, de a fejlesztési központban jelenleg én vagyok az egyetlen női osztályvezető. Ha belegondolsz, hogy több mint 2700 ember dolgozik a fejlesztésen és körülbelül 100 fős egy osztály, akkor ez a szám elenyésző. A Bosch támogatja a sokszínűséget és esélyegyenlőséget, egyszerűen a női utánpótlás hiányzik mérnöki területekről.
Hogyan tudja a nőket támogatni a cég a gyakorlatban?
Van egy nemzetközi szervezetünk, a Women@Bosch, melynek magyarországi csapata szervezi a nőnapkor is megrendezésre kerülő „She talks”-ot. Ez idén online formában zajlott, belső előadók osztották meg tapasztalataikat önálló előadások és kerekasztal-beszélgetések formájában. Ennek a rendezvénysorozatnak a célja a női kapcsolati hálók erősítése, ami az online térben most még inkább kihívást jelenthet. Nőként össze kell fognunk, hogy segítsük egymást az előrejutásban.
Mi volt a legemlékezetesebb téma számodra a She talks beszélgetésekből?
Az egyik kerekasztal-beszélgetés témája az volt, hogy milyen különbségek vannak országos szinten abban, hogy nőként hogyan tudsz érvényesülni és megvalósítani karriercéljaidat. Az egyik lány Venezuelából jött és részt vesz a Junior Manager Programban, illetve jelen volt még egy projektvezető hölgy, aki Japánban volt kiküldetésen, én pedig, mivel Németországban nőttem fel, és 3 évet töltöttem ott kiküldetésen, az ottani helyzetről számoltam be.
Elterjedt sztereotípia, hogy a nők sok esetben az összefogás helyett a szurkálódást választják. Te tapasztaltál ilyet?
Hallottam én is ilyenről, de a gyakorlatban nem tapasztaltam. Hozzá kell tennem, hogy még sosem dolgoztam tisztán női környezetben. Abban hiszek, hogy minél sokszínűbb egy csapat, annál hatékonyabb tud lenni. A németországi kiküldetésem során rendkívül diverz csapatban dolgoztam, többféle nemzetiség képviseltette magát: magyarok, németek, kameruniak, etiópiaiak, portugálok, spanyolok, törökök… Nők és férfiak, idősek és fiatalok. Mindenki hozzátette a maga gondolatait, az idősek a szkepticizmusukat, a fiatalok a lendületet. Szerencsére már mi is egyre sokszínűbbek vagyunk, de korosztályt tekintve fiatal a csapat.
Mi volt a legnagyobb kihívás a karriered során?
Speciális a helyzetem, ugyanis papíron közgazdász vagyok, nem egy tipikus műszaki pályát jártam végig. A BGE Külkereskedelmi Karára jártam Teljeskörű minőségirányítás és nemzetközi marketing szakra. A minőségirányítás mindig is jobban vonzott, így kerültem a Bosch-hoz Hatvanba. Mindig is reál beállítottságú voltam, a matek volt a kedvenc tantárgyam, imádtam a kémiát és a fizikát. A Bosch világa és a technológia magával ragadott. A tanulmányaim „hiányát” tudásvággyal pótoltam, például megtanultam forrasztani, és minőségügyi auditorként is fejlesztettem magam. Azt gondolom, ha valaki igazán akar valamit, akkor kellő tudásvággyal és tenni akarással bármilyen hátrány ledolgozható. Annak, amit ma csinálok, semmi köze ahhoz, amit anno tanultam.
Te milyen vezetőnek tartod magad?
Ez mindig nehéz kérdés. Általában a saját elvárásaimnak próbálok megfelelni, amelyek sok esetben magasabbak, mint a feletteseiméi. Fontos számomra, hogy hiteles vezető legyek, aki példát mutat. A mottóm, hogy ha változást szeretnél elérni a világban, akkor azt kezdd magaddal.
Volt a családban női vezető?
Ezen a téren úttörőnek számítok a családban, de anyukámra mindig is példaképként tekintettem. Ő egy vajdasági kis magyar faluból származik. 27 évesen fogta magát, és kiköltözött Németországba, pedig nem beszélt se németül, se angolul. Egy barátnőjénél lakott, majd a HP-nél kezdett el dolgozni a beszerzésen, akkor már tárgyalóképes angol nyelvtudással. Szerintem csodálatra méltó, hogy mindezt önerőből sikerült megvalósítania. Engem a németországi kiküldetésem során a cég támogatott a költözésben és a lakáskeresésben, de még így is akadtak kihívások.
Ami még inspirált, hogy anyukám hitt a cégben, ráadásul 25 évet töltött ott. Manapság már pár év után továbbállnak az emberek a jobb fizetés reményében. Én valami hasonlót kerestem, mint anyukám, és a Bosch-nál meg is találtam. Nagyon sokrétű a vállalat tevékenysége, így mindig van hová fejlődni.
Mire számíthat a vállalatnál, aki családot tervez?
Anyaként nincs tapasztalatom. Vezetőként azt gondolom, felelősséggel tartozunk a kollégáinkért, támogatom őket a munka-magánélet egyensúly megtalálásában. A cégnél minden munkavállalónak lehetőséget biztosítunk részmunkaidős munkavégzésre, és már a vírushelyzetet megelőzően is bevett szokás volt a home office. Saját óvodát is üzemeltetünk a céghez közel, ahová munka előtt az apuka vagy anyuka be tudja adni a gyerkőcöt. A cégnél van egy úgynevezett „KidZone” részleg is, ami rendelkezik játszósarokkal és egy kis konyhával. Ha épp otthonról dolgozol, de van egy kis elintéznivalód a telephelyen, magaddal hozhatod a gyermeked is.
Zárásként mit tanácsolnál fiatalkori önmagadnak?
Azt, hogy semmit sem kell elsietni. Fiatalként tele vagyunk energiával – emlékszem, én is alig vártam, hogy vezető lehessek. De ha valami nem úgy alakul, ahogy terveztük, ne bánjuk! A németországi kiküldetésem után sokan kérdezték, hogy miért nem kaptam egyből előléptetést… Így adódott. Addig is tanultam és fejlődtem, és ezáltal később többet tudtam adni az embereimnek. A karriered mellett fontos, hogy a magánéletedben is megtaláld az egyensúlyt.
Az interjút készítette: Kurinyec Anna
