„Ha olyan dolgokat csinálsz, amiket élvezel, az sokat fog javítani az életeden” – Interjú a Semcon-os hölgyekkel

A Semcon rengeteg céget kenterbe ver, ha vállalati kultúráról van szó. Jól tudom, mert volt szerencsém az átlagosnál jobban megismerni őket, és most újabb három kolléganővel interjúzhattam a csapatból. A női megkülönböztetéstől indultunk, (és, hogy determinál-e bármire a nem), de az inspiráción át a példaképekig jutottunk, szóval, ha motivációlöketre lenne szükséged, íme! És most is keresnek Tech Writer-eket, ezt csak halkan megsúgom. 😉

Interjúalanyok:

Palkó Dóra – Project Manager (Telco)
Tisoczki Katalin – Project Manager (Telco)
Jakus Réka – Technical Writer & Project Coordinator (Industry)

 

 

 

 

 

 

Milyen területen, feladatkörben dolgoztok a Semconnál?

Dóri: 2015 óta dolgozom a Semconnál, tech writerként kezdtem, eredetileg az industry departmenten, onnan három év után kerültem át a telekommunikációs részlegre, már projekt-koordinátorként. Nagy kihívás volt egyszerre több különböző profilú miniprojektet vezetni, de végül izgalmasnak bizonyult. Egy évre rá projektmenedzser lettem, ami szintén egy folyamatos változatosságot kínáló munkakör.

Réka: Én 2017-től vagyok itt, elsődlegesen tech writerként, de projekt-koordinátorként is dolgozom az automotive & industry departmenten. Anglisztika mesterszakon végeztem, így fontos volt számomra, hogy ezt a munkám során is hasznosítani tudjam. Imádom a csapatomat, bár nálunk nincs akkora sokszínűség a projekteket tekintve, de szerintem ez is ugyanolyan érdekes tud lenni.

Kata: Én 2007-ben kezdtem a Semconnál, rögtön az egyetem után. Egy olyan helyet kerestem, ahol tudom kamatoztatni az angol nyelvtudásomat és az informatikát, illetve ahol ezeken a területeken tovább is tudok fejlődni. Tech writerként kezdtem, pár év múlva lett egy kisebb csapatom, majd ismét pár év múlva projektmenedzser lettem. Amikor 2018-ban szülési szabadságra mentem, akkor már egy több mint negyvenfős csapat team menedzsere voltam. 2020 szeptemberében tértem vissza részmunkaidőben projektmenedzserként.

A kislányod mellett is hasonlóan gördülékeny a munka?

Kata: Szerencsére tudok hat órában dolgozni, ami jelentős könnyebbséget jelent, szerintem nagy extra, hogy a Semconnál ez megoldható. Persze kell hozzá egy kis rugalmasság mindkét fél részéről, és komoly feladat megtalálni a balanszot, de minden célt és határidőt sikerül abszolválni.

Réka, említetted, hogy az automotive & industry departmentnél dolgozol. Ez talán hagyományosan egy „férfiasabb” területként él a köztudatban – mit gondolsz erről?

Réka: Az automotive részen valóban a srácok vannak többségben, de az én csapatomban, industryn a lányokból volt több, amikor kezdtem. A Semcon alapvetően a specifikus tudást igényli, de ezt ki is neveli, így mindenki ugyanonnan tud kezdeni.

Kata: Ma már a Semcon dolgozóinak 40%-a nő, de régen, mikor még én kezdtem, ez nem volt így, a cég tudatos lépése volt az elmúlt években, hogy javítson a női munkavállalók arányán.

Hogyan lehet jól érvényesülni nőként, éreztetek esetleg bármilyen megkülönböztetést, nehézséget?

Kata: Szerencsére nem. Egymás támogatása, az egymásra való odafigyelés már akkor is jellemző volt a Semconra, mikor még döntően a férfiak voltak többségben. Ami fontos, az a tudás és a talpraesettség. Sokat segít az egyenlőség kialakításában az is, hogy mindenki ugyanott kezd. Senki nem kerül ide úgy, hogy egyből koordinátor, vezető lesz, minimum fél-egy évet tech writerként kell dolgoznia, hogy a gyakorlatban ismerje meg a feladatokat.

Réka: Nekem is az a tapasztalatom, hogy nálunk nincs megkülönböztetés, mindenki nyitott a többiek ötleteire.

Dóri: Nekem az adott mindig lendületet, hogy, ha nyitott voltál a fejlődésre, akkor nemtől függetlenül, organikus módon zajlott le a fokozatos előrehaladás. Bár a női munkavállalók diszkriminációjának rengeteg formája, szintje van, én inkább azt látom, hogy talán a magyar társadalom kissé maradi a kérdésben: sokan még nem igazán fogadták el, hogy nőként is lehet komoly karriert építeni, különösen nem az autóipari szektorban. Szerintem viszont nagyon jó hatással vannak a női munkavállalók helyzetére az Európai Uniós direktívák, illetve a multinacionális céges kultúrák begyűrűzése az itthoni munkaerőpiacra. A Semcon erre remek példa, ahogy Kata is említette, itt tudatosan törekednek arra, hogy a nők egyforma elbírálásban részesüljenek. Az előző munkahelyemen középvezető voltam, de a Semconnál tech writerként kezdtem, azzal együtt, hogy az elejétől kezdve volt egy hallgatólagos megegyezésünk azt illetően, hogy itt is lesz lehetőség a karrierépítésre.

És nem okozott gondot az, hogy újra a „ranglétra aljáról” kellett kezdened?

Dóri: Nem, egyáltalán nem éreztem derogálónak, sőt, szimpatikus volt, hiszen így átéreztem azt, hogy mind egyenlők vagyunk, itt nem a kapcsolatok, az öltözködés, attraktivitás dönt abban, hogy ki jut előre, hanem a tudás, a kompetencia és a személyiség.

Én alapvetően azt gondolom, hogy mindkét nemnek megvannak a saját erősségei, ami persze nem azt jelenti, hogy a másik nem ne lenne képes megcsinálni ugyanazt. Ti mit gondoltok, vannak olyan dolgok, amikben egy női vezető jobban oda tudja tenni magát?

Réka: Lehetne ilyen kliséket összehozni, hogy a multitasking képessége, vagy az érzelmi intelligencia mennyivel erősebb területe a nőknek. De én úgy érzem, nincsenek nagy különbségek: az előző team leaderem nő volt, a mostani férfi, viszont nem éreztem úgy, hogy nagy változás lett volna az átmenetben, ugyanolyan skillekkel rendelkeztek. Szerintem ez inkább személyiségfüggő, és nem az határozza meg a vezetői pozíciók hatékonyságát és milyenségét, hogy azt nő vagy férfi csinálja.

Kata: Persze, vannak erről mindenféle kimutatások, hogy melyik területe erősebb a nőknek és a férfiaknak, de a gyakorlatban azt látom, hogy nincs különbség a férfi és női vezetők között a nemükből fakadóan, ugyanakkor természetesen két férfivezető között is van különbség.

Dóri: Szerintem is, ha csak a Semcont nézzük, van olyan férfi managerünk, aki magas szinten űzi a multitaskingot, és mindig színvonalas munkát ad ki kezei közül, egy másik, szintén férfi managerünk pedig olyan empátiával rendelkezik, amilyet korábban nem igazán tapasztaltam nőknél sem. A férfi vezetőkre hagyományosan szoktunk úgy gondolni, mint határozott, kemény tárgyalópartnerek: a legjobb ellenpontozás erre az ügyvezetőnk, Mara, aki a tavalyi irodaköltözéskor, minden bántás nélkül, férfiakat megszégyenítő, higgadt és kemény tárgyalópartnerként remek szerződési feltételeket tudott kiharcolni, és csúcsszuper dolgokat ér el a céggel.

Marával korábban már készítettünk interjút, szerintem is egy nagyon inspiráló és karizmatikus nő. Tudtok még olyan női vezetőt említeni, aki példakép lehet mások számára?

Dóri: Elég sokat (nevet). Ha csak a telekommunikációs területre koncentrálunk, vannak szép számmal olyan cégek, amelyeknek az ügyvezetője nő, például az amerikai NTCA konglomerátum CEO-ja, Shirley Bloomfield, de a Telekom New Zealand korábbi ügyvezetőjét, Theresa Gattung-ot is említhetném, nemzetközi szinten tehát több inspiráló példa akad. A Semconon belül több női vezető, projektmenedzserek, team managerek is lehetnek példaképek. Számomra az inspirációban azonban nem csak a vezetői képességek, a karrierépítés a fontos, hanem például az is, mikor valamelyik munkatársunk a napi teendői mellett autodidakta módon képzi magát, vagy a diploma megszerzése mellett végez magas színvonalú munkát. Illetve volt olyan lány az egyik csapatomban, aki nem csak a munkájában, hanem a személyiségében, hozzáállásában is hatalmasat fejlődött, ami biztosan nehezebb, mint a munkakompetenciák fejlesztése. Engem az ilyesmi is tud ösztönözni.

Réka: Szerintem ez nagyban függ attól, hogy kit mi érdekel. Engem például a crossfitesek, macskamentők nagyban inspirálnak. Ami még nagy motivációt jelent számomra, az a csapatom, illetve a korábbi team leaderem, akivel hasonló személyiségünk volt, és az ő tulajdonságai számomra is példaértékűek a szakmai fejlődésemben, főként a figyelmesség, hogy mindenkivel foglalkozott a csapatban, mindig kiállt értünk. Volt egy svéd koordinátunk is, aki hihetetlenül jó munkát végzett, ő szintén lenyűgöző volt. Én ezekből merítek inspirációt, és a szakmai fejlődésem céljait is ezek mentén jelölöm ki. De nagyon jó látni az általam betanított tech writerek fejlődését, magabiztosságuk kialakulását is. Szerintem azoktól, akik a környezetünkben vannak, sokkal könnyebb inspirációt nyerni.

Fontos számodra, hogy olyan példát láss a vezetőidtől, ami számodra is motiváló, inspiráló lehet?

Réka: Szerintem mindenkinek. Ha egy olyan vezető van előtted, akire fel tudsz nézni, sokat segít abban, hogy jól tudd végezni a munkád, és szívesen csináld, ne pedig gyomorgörcsöt kapj, amikor meglátod a folyosón. Számomra sokat jelent a közösség: a department managerrel vagy Marával meg tudok állni akár órákat is beszélgetni, és a csapatom tagjaival is baráti a viszonyom.

Kata: A kötetlen hangulat, hogy bárkivel tudunk legalább pár szót váltani a folyosón már körülbelül tizenhárom éve állandó, és szerintem szuper, hogy ezt fenn tudjuk tartani, természetesen ez mindannyiunk együttműködésén múlik. Számomra ez a közeg nagyon inspiráló.

Mintha nálatok nagyon sok olyan ember lenne, aki kifejezetten régóta dolgozik a Semconnál. Jól látom?

Dóri: Én a hat évemmel viszonylag még frissnek számítok például Katához képest, de annak a csapatnak a döntő része, akik útjára indították a magyar Semcont, ma is nálunk dolgoznak.

Kata: A cég egyik fő célja, hogy a kollégák ne csupán egy-két évig maradjanak, hanem hosszabb távra, hiszen ezután kezdődik az az időszak, mikor igazán megismerik a területüket, és egyre inkább önálló munkát tudnak végezni.

Végezetül: mit tanácsolnátok a pályakezdő, frissdiplomás (nem csak) hölgyeknek?

Dóri: Úgy gondolom, hogy a legfontosabb, hogy higgyenek magukban, és a legjobb tudásuk szerint próbáljanak meg érvényesülni, legyenek nyitottak. Ha valahol azt tapasztalják, hogy nem a kompetenciáik, tudásuk, képességeik alapján ítélik meg őket, akkor tudatosítsák magukban, hogy az nem korrekt értékrendű cég, és nem egy jó irány. Fontos a kitartás, a tisztelet és az alázat a munka és a kollégák iránt, valamint az, hogy ki tudj állni magadért.

Kata: A mai világban azt tapasztalom, hogy mindenki mindent rögtön, azonnal szeretne megkapni, ezért azt tanácsolom (persze attól függően, hogy az adott ember mit akar elérni), hogy legyenek türelmesek, hiszen az előrejutás időigényes, hosszabb út. A tapasztalatok fontosak, és a tapasztalatokat menet közben szerezzük. Nekem nagy segítséget jelentett, hogy végigjártam a lépcsőfokokat. Ha például fél év, vagy egy év alatt jutottam volna el a projektmenedzseri pozícióig, biztosan nem lettem volna képes kezelni azokat a kihívásokat, amik ezzel a feladatkörrel járnak.

Réka: Én azt tanácsolom, próbálj ki mindent: mérd fel, milyen kompetenciáid vannak, miben vagy jó, mi az, amit igazán élvezel, amivel pedig nem vagy elégedett, azon változtass. Az én életfilozófiám az, hogy, ha olyan dolgokat csinálsz, amiket élvezel, az általánosságban sokat fog javítani az életeden.

Az interjút készítette: Bányai Nikoletta