Rengetegféle multinacionális vállalat létezik, sokkal inkább azt érdemes megfontolnod, hogy milyen munkakultúrában érzed jól magad. Interjúalanyunk, Földesi János háromfélét is kipróbált, erről is faggattuk az interjúban. Ha érdekel a logisztika és az ellátásilánc-menedzsment, és szeretsz problémákat megoldani, pillants bele az izgalmas kihívásokat tartogató üzletág mindennapjaiba!
Mesélj magadról!
2008-ban végeztem a Corvinuson közgazdászként, Ellátásilánc-menedzsment szakirányon, utána eltöltöttem egy évet Hollandiában, ahol másoddiplomát szereztem. 2009 óta ellátásilánc-menedzsment és logisztika területen dolgozom, ez idő alatt több multinacionális vállalatnál is megfordultam. A Henkelhez hét éve csatlakoztam projektmenedzserként, majd három és fél éven keresztül vevőfókuszú ellátásilánc-menedzsmenttel és stratégiai menedzsmenttel foglalkoztam. Körülbelül két és fél éve vagyok Supply Planning Cluster Lead, azaz az Adhesive Technologies üzletágon belül egy adott termékcsoport gyártásáért felelek.
Mit kell tudni erről az üzletágról?
Három gyárunk van, egy Spanyolországban, egy Németországban és egy Oroszországban – ez a három gyár szolgálja ki az európai piacot. A termékeink (ragasztók, tömítőanyagok, funkcionális bevonatok), mint például a Loctite vagy a Bonderite többnyire az autóiparban kerülnek értékesítésre. Volument tekintve ez éves szinten ebben a három gyárban százezer tonnát jelent. Egyébként, ha beülsz egy autóba, akkor abban kb. 17 kg-nyi Henkel-termék található. 🙂 Például a karosszériát különböző bevonatokkal kell kezelni, hogy ellenálljon az időjárási viszontagságoknak, ezen kívül számos olyan alkatrész van egy autóban, amit nem csavarokkal, hanem ragasztóval rögzítenek, mint például a szélvédő.
Milyen felelősségi körök tartoznak hozzád?
Jelenleg egy 15 fős csapatot vezetek, akik az értékesítési volumen megtervezéséért és a raktárkészletért felelnek. Ez a csapat felelős azért, hogy a megfelelő termékek a megfelelő időben és helyen rendelkezésre álljanak a partnereink számára. A közvetlen csapatomat spanyolok, oroszok, illetve magyarok alkotják, de napi szinten dolgozom együtt kollégákkal Európa minden tájáról.
Milyen probléma foglalkoztat épp?
Egy vegyes és érdekes probléma, ami nem olyan meglepő módon a koronavírushoz kapcsolódik, amely a mi üzletágunkat is „megtréfálta”. Márciusban, az első hullám érkezésekor az autógyárak teljesen leálltak, ezzel párhuzamosan mi is lecsökkentettük a termelést, elkerülve a felesleges készletfelhalmozást. Augusztustól azt érzékeljük, hogy feléledt az autóipar, méghozzá az előrejelzéseket meghazudtoló ütemben. Ez váratlanul ért minket, gyakorlatilag az április-május folyamán lecsökkentett készletünkkel próbáljuk kielégíteni ezt a megemelkedett igényt, ami elég nagy kihívásokat gördít elénk. A hibalehetőséget minimálisra kell csökkentenünk, mert bármilyen hiba készlethiányt eredményezhet. Percenként gördül le egy autó a gyártósorról, és ha egy fázisnál éppen nem áll rendelkezésre a szükséges termék, akkor csúszhat a gyártás, aminek komoly következményei lehetnek.
Mit szeretsz a munkádban?
A napi szintű problémakezelést és problémamegoldást. Szeretek csapatot irányítani, együtt megoldani a felmerülő problémákat. Rövid- és hosszútávú stratégiai döntéseket hozok, ez is egy nagyon izgalmas dolog. Nyilván, ha az ember időről időre ugyanazokkal a problémákkal szembesül, akkor a problémák rutinná válnak, de én még nem tartok itt. Ráadásul ez az a terület, ahol még 3-5-10 év múlva is lesznek olyan problémák, amelyekkel még nem találkoztam.
Erre jó példa a jelenlegi helyzet.
Így van. Emellett emberekkel is szeretek foglalkozni, megtalálni azt, hogy kivel milyen módon kell kommunikálni. Egészen más igényei vannak ilyen téren egy seniornak és egy juniornak, aki pár hónapja még gyakornokként dolgozott nálunk. Szerencsére a Henkelnél sokan vannak ilyenek. Mindenkinek mások az igényei azzal kapcsolatban, hogy milyen gyakran számol be a feladatairól.
Milyen területre kerestek jellemzően gyakornokokat?
Budapesten főként Supply Planning és Demand Planning területekre, utóbbi a piaci trendek felderítéséről és előrejelzések készítéséről szól. Ezen kívül a fuvarszerzés és a vevőközpontú Supply Chain területén dolgozó kollégákat is támogatják gyakornokok. Az ő feladatuk a megfelelő adatok rendelkezésre bocsátása, melyek segítik a döntéshozatalt. Eleinte ez főként rutinszerű feladatokat jelent, például riportok készítését, majd ahogy jobban megismeri valaki a folyamatokat, teret hagyunk a kreatív megoldásokra és a fejlesztésre is. Heteket vagy komplex problémák esetén hónapokat kapnak a kollégák arra, hogy olyan javaslatokat dolgozzanak ki, melyek segítik, hogy optimalizáljunk folyamatokat. Egyébként hosszútávú karriert kínálunk a gyakornokoknak. 🙂
Szerinted milyen kompetenciák szükségesek ezen a területen?
Azoknak való a logisztika, akik képesek átlátni a folyamatokat, rendszerszemlélettel rendelkeznek, ezen kívül a logikus gondolkodás és a problémamegoldó képesség is elengedhetetlen.
Legfrissebb tematikus hetünk témája „Kkv-k kontra multinacionális vállalatok”. Te milyen munkakultúrájú cégeknél próbáltad ki magad?
Az az igazság, hogy én eddig kizárólag multinacionális környezetben dolgoztam, így magával a kkv szektorral nem igazán találkoztam. Ennek ellenére különböző munkakultúrákat ismertem meg, megfordultam az angol anyavállalatú Tesco-nál, majd a japán Denso autóalkatrész-gyártó cégnél, és a Henkelnek köszönhetően a német munkakultúrába is belekóstoltam.
Milyen különbségeket emelnél ki a három kultúrában?
Az kiderült számomra, hogy a három kultúrából a német a leginkább nekem való. Az angol kultúrát a Tesco-nál tapasztaltam meg, amely egy nagyon jó karrierlehetőséget nyújtó, ám domináns, kifejezetten profitorientált cég, amely számomra nem nyújtott elég családias légkört. A japán kultúrákra pedig az jellemző, hogy a cég fölépít egy karriermodellt a pályakezdéstől a nyugdíjig. A teljesítmény helyett a senioritás kap nagy szerepet. Magyarul, „ha fiatalabb vagy, várd ki a sorod”. Én egy kicsit dinamikusabb cégre, karrierútra vágytam. A Henkelnél mindkettőnek a kombinációját megtaláltam: viszonylag hamar be lehet járni a ranglétrát, családias a légkör, és törekednek arra, hogy az emberek jól érezzék magukat. A talent managementre nagy hangsúlyt fektet a cég, képzésekkel is segítik a fejlődést. Néha bedobnak a mélyvízbe, de sosem hagyják magára az embert, mindig van kihez fordulnia.
A pályád elején kérdés vagy evidencia volt, hogy nagyvállalatnál képzeled el a jövőd?
Amikor befejeztem az egyetemet, Hollandiában is eltöltöttem egy évet, ahol megtapasztaltam a nemzetközi környezetet. Mindenképpen szerettem volna, ha ez a nemzetközi környezet továbbkísér a munkahelyemen is, illetve használni akartam a nyelveket, a Henkelnél pedig az angol mellett a német nyelv használatára is bőven akad lehetőség.
Említetted, hogy spanyolokkal és oroszokkal is együtt dolgozol. Milyen nehézségek vagy lehetőségek adódnak a kulturális sokszínűségből?
Egyrészről a Henkelnél az alapkultúra része a nemzetközi környezet, ilyen szempontból ezek a kulturális különbségek kevésbé dominánsak, ami részben igaz, részben nem – attól függ, milyen emberekkel dolgozol. Egy-két példát azért tudok mondani. Oroszországban például a főnök az főnök. Míg Németországban nem csak a főnök-beosztott viszony érvényesül, emellett kollégák is vagyunk. Ha én főnökként egy orosz kollégának „kiadom a feladatot”, akkor ő megcsinálja. A német beosztottaknak ez nem ilyen egyértelmű, sokkal inkább jellemző, hogy megbeszéljük a dolgokat.
A Henkelnél is megvan ez a fajta hierarchia, de sokkal együttműködőbb a környezet, az ember elmondhatja a véleményét, és megfelelő érvek mentén azt figyelembe is veszik. Ha konfliktushelyzet adódik, ott nyilván élesebben érvényesülnek a kulturális különbségek. Kicsit nehéz ezt megfogalmazni…
Mert lényegében az emberek szintjén dől el minden?
Igen, nehéz sztereotípiákról beszélni. A spanyolokkal kapcsolatos sztereotípiát például nem tudom megerősíteni. Katalánokkal dolgozunk együtt, náluk nincs szieszta, munka van ezerrel. A németes precizitást, szabálykövetést viszont aláírom. 🙂
Miben nyilvánul ez meg?
Aki nem menedzserként dolgozik, annak 7,5 óra a napi munkaidő, ezt nagyon szigorúan veszik. Kelet-Európában ez sokkal rugalmasabb. Németországban, ha új műszakot szeretnél bevezetni, az üzemi tanáccsal kell egyeztetni, stb. Vagy például, ha bevezetünk egy új folyamatot, Skandináviában nem kérdőjelezik meg, ezzel szemben a kelet-európaiakkal sokat kell vitatkozni, hogy ez miért így vagy úgy alakult. A vevőmenedzsmentben is vannak különbségek. Kelet-Európában, ha nincs elég termék készleten, felhívod a vevőt, hogy „Figyelj, ez van, így tudjuk megoldani”, és közösen kitalálunk egy megoldást, míg Németországban ez a baráti viszony kevésbé van meg, ők távolságtartóbbak.
Kinek ajánlanád a Henkelt?
Mindenkinek, aki nemzetközi környezetre vágyik, és használná a nyelvtudását. Aki szeretne fejlődni, különböző kultúrájú embereket megismerni, családias környezetben dolgozni, de mindeközben karriert építeni.
Mennyire volt tudatos a karrierutad és miért a logisztikát választottad?
Amikor az egyetemen főszakirányt kellett választani, még nem rendelkeztem munkatapasztalattal, így szimpátia alapján döntöttem. A logisztika területe szerintem a leginkább kézzelfogható a gazdasági szakok közül, ez fogott meg benne. Nagyon gyakorlatias: az ember megtervez, majd létrehoz egy adott terméket, ezt követően eladja és eljuttatja a vevőnek. Ezek között a folyamatok között elég sok minden történik, amit meg kell tervezni, ezt élvezem leginkább.
Mit vittél haza Hollandiából, aminek még most is hasznát veszed?
Két nagyon értékes dolgot: a nemzetközi tapasztalatot és az önállóságot. A campusra a világ minden tájáról érkeztek hallgatók, kulturálisan sokszínű környezetben tanultunk. Egy idegen országban kellett megállnom a saját lábamon, a tandíj mellett a mindennapi élethez szükséges pénzt is elő kellett teremtenem. Gyári munkásként kezdtem el dolgozni egy közeli üzemben. Azt gondolom, hogy ez egy olyan értékes tapasztalat, amit a legtöbb diplomás ember nem szerez meg. Úgy kerülnek vezetői pozícióba, hogy fogalmuk sincs arról, egy gyári munkás mit érez és gondol, vagy, hogy milyen problémái lehetnek.
Milyen szempontokat érdemes figyelembe vennem, ha az első munkahelyemet keresem?
Érdemes tisztában lenni vele, hogy míg egy multinál specifikusabb részfeladatokért felel az ember, egy kkv-nál egy-egy pozíció szélesebb feladatkört lefed. Egy multinál kidolgozott, átlátható folyamatok vannak, de ez nem azt jelenti, hogy nincs lehetőség a tanulásra. Nagyon hamar át lehet látni egy nagy cég működését, amit ha x év múlva vált valaki, egy kkv-nál is tud majd kamatoztatni. Ezzel szemben, ha valaki egy kkv-nál kezd, ezt a tudást nehezebb megszereznie, mert nincsenek kidolgozott folyamatok, az adott problémákat egyedileg kezelik. Emiatt azt gondolom, egy multi jó választás egy pályakezdőnek.
Mit tanácsolnál azoknak a pályakezdőknek, akik első munkahelyüket keresik?
Nézzenek körül a piacon és legyenek nyitottak. Az állásinterjúkon sokszor tapasztalom, hogy nem igazán kérdeznek a jelöltek. Ha elmegy egy interjúra – és menjen el többre –, legyen érdeklődő, próbálja meg kideríteni, hogy egy adott cég mit tud neki nyújtani, és levonni azt a következtetést, hogy melyik cég a legalkalmasabb arra, hogy a céljait meg tudja valósítani. Szóval készüljetek kérdésekkel! 🙂
Interjúalanyunk:
Szerző: Kurinyec Anna
