Ha informatikai vagy villamosmérnöki szakon tanulsz/végeztél, és érdeklődsz a biztonságkritikus rendszerek iránt, akkor ezt a cikket jó szívvel ajánljuk! Készítettünk egy interjút a Knorr-Bremse Rail Systems budapesti csapatával, hogy beleláthassunk ebbe a szakmába, így most nemcsak azt tudhatod meg, hogy milyen az élet (és persze a munka) náluk, hanem az is kiderül, hogy milyen esélyekkel indulsz gyakornokként vagy pályakezdőként. Interjúalanyaink: Baross Krisztina, HR Business Partner, valamint Mester Antal, az elektronikai kutatás-fejlesztési osztály csoportvezetője.
Anti, mesélj jelenlegi pozíciódról! Team leaderként részt veszel a kiválasztásban is?
A 140 fős elektronikai fejlesztési osztály egyik csoportvezetője vagyok, ahol egy 14 fős szoftverfejlesztői csapat munkáját irányítom: beágyazott rendszerek fejlesztésével foglalkozunk. Munkatársaim között egyaránt vannak főállású munkavállalók és gyakornokok is – csapatvezetőként a kiválasztás során jellemzően velem is találkozhatnak a jelentkezők. 🙂
Krisztivel még nyáron készítettünk egy interjút, amelyben elhangzott, hogy a Knorr-Bremse hosszú távú karrierutat kínál már a gyakornokként, pályakezdőként bekerülőknek is. Ahogy láttam a LinkedIn profilodon, ennek tökéletes példája vagy.
Így van, én az egyetem elvégzése után pályakezdőként kerültem ide és a Knorr-Bremse a mai napig az egyetlen teljes munkaidős álláshelyem.
Mi motivált arra, hogy a Knorr-Bremséhez jelentkezz?
Villamosmérnökként végeztem a BME-n. Mindig is tudtam, hogy multinacionális környezetben szeretnék dolgozni, úgy éreztem, ebbe a környezetbe illek bele. Ezen kívül nekem fontos az a fajta változatosság, amit a Knorr-Bremse nyújtani tud. Gondolok itt arra, hogy különböző összetételű projektcsapatokkal van lehetőségem együttműködni. Egy ilyen környezetben sokat tud tanulni, fejlődni az ember, mindemellett a vállalat perspektívát tud kínálni a szakmai és vezetői irányba történő előrelépéshez is. Az sem utolsó szempont, hogy a Knorr-Bremse német hátterű cég, nekem pedig gyakornoki munkáim során volt lehetőségem megtapasztalni a német munkakultúrát, és a mai napig úgy érzem, ez áll hozzám a legközelebb.
Mi fogott meg az itteni munkakultúrában?
Az tetszik benne, hogy folyamatos az igény a fejlődésre. Mind szervezeti szinten, mind a folyamatok terén az egész rendszerben megvan a törekvés arra, hogy jobban csináljuk. Ez azt is jelenti, hogy ha az ember kitartóan beáll egy ötlet mögé, és rámutat annak előnyeire, akkor megfelelő hátteret és támogatást kap arra, hogy végigvigye.
Van olyan platform, ahol a dolgozói ötleteket gyűjtitek?
Elsődlegesen az én területemről tudok beszámolni, tehát az elektronikai kutatás-fejlesztésről. Külön szabadalmi mérnökünk van, aki megvizsgálja, hogy az új ötletek esetlegesen szabadalomként is levédhetők-e. Ez már mutatja a szervezeti nyitottságot, ezen kívül pedig csapatszinten is folyamatosan ötletelünk, nemcsak műszaki fejlesztésekről, hanem a folyamatokat is időről időre felülvizsgáljuk.
Mennyire emlékszel az első napodra? Mesélsz róla?
Az az érdekes, hogy bár kilenc éve volt, de nagyjából emlékszem rá. Volt bennem egy kis drukk. 🙂 Egy szeptemberi nap volt, a beléptetés és az orvosi vizsgálat után részt vettem egypár oktatáson. Persze megismerkedtem a csapat tagjaival, akikkel addig nem találkoztam, sőt, egyből kaptam egy mentort is, aki a betanulási fázis során végigkísérte a fejlődésemet. Tekintve, hogy most is a cégnél vagyok, látom, mennyi minden változott azóta, mennyi területen fejlődtünk.
Mi a legjelentősebb változás?
Azóta körülbelül a duplájára nőtt a Helsinki úti telephelyünk, ez a fejlesztési területre is igaz. Ehhez igazodott a betanulási folyamat is, sokkal profibb orientációs programunk van azóta.
Mi az, amit vártál a munkával kapcsolatban és beigazolódott, illetve mi az, ami nem?
Így visszagondolva, azt kaptam az első pozíciómtól, amit vártam. Szoftvertesztelői munka volt, én pedig egyértelműen beágyazott szoftverekkel szerettem volna foglalkozni. Néhány hét után már aktív tesztelési projekteken kellett dolgoznom. Klassz volt abból a szempontból is, hogy kényszerítve voltam rá, hogy felvegyem a fonalat. Teljesen megfelelt az akkori szakmai felkészültségemnek: bőven tartogatott kihívásokat, de azért nem voltak irreális elvárások.
Mennyire tudatos a karrierutad, és hogyan támogatta a cég az előrelépésedet?
Két évig dolgoztam szoftvertesztelőként, ezután kaptunk egy új fejlesztési projektet, amelyen annak idején ketten kezdtünk el dolgozni. A feladatok mennyisége és felelősségi szintje nőtt s ezzel együtt a csapat is folyamatosan bővült, amelyet ma már én irányítok. Mindez a személyes ambíciómmal is egybevágott, hiszen így olyan szakmai területért felelhetek, amely a villamosmérnöki karon is a leginkább érdekelt. A bővülő fejlesztések pedig lehetővé tették, hogy új csapatok álljanak fel. Ez azért más, mint amikor egy kész csapat irányítását veszi át az ember. Nagyon jó példája a lépcsőről lépcsőre előre haladásnak.
Akkor eléggé megtaláltak a lehetőségek. De szerinted miért pont téged? 🙂
Nem ugrottam el előlük. 🙂 A kezdetektől felvállaltam a hasonló helyzeteket, és nemcsak arra törekedtem, hogy jó minőségben vigyük végig a munkát, hanem arra is, hogy a folyamatok minőségén is javítsunk.
Szerinted milyen jeleket adhat a szakmaiságáról egy pályakezdő?
Amit jó, ha látunk, az a minimális szakmai tapasztalat, legyen az akár hobbi projektekből, akár egyetemi munkából. De itt nem kell komoly dolgokra gondolni, egy néhány soros összefoglaló is elég. Sokszor kérdezünk rá az interjún arra is, hogy milyen csapatmunkákban vett részt eddig.
Vannak különleges esetek is: két éve jelentkezett hozzánk egy BSc előtt álló középiskolás diák. Fiatal kora ellenére megfelelt a kritériumoknak, már az önéletrajzán is látszott, hogy szeret programozni. Két hónap alatt megcsinált egy rövidebb projektet, ami már két éve húzódott nálunk időhiány miatt. Előre jelezte, hogy csak arra a két hónapra tud maradni, mielőtt elkezdi az alapszakot. A projekt kész lett így ez egy igazi win-win szituáció volt.
Mondj még ilyen sikersztorikat! 🙂
Pont néhány hete gondoltam végig, hogy a csapatomban nagyon sokan, körülbelül a mérnökök egyharmada diákként kezdett. Az is egy kedves történet, amikor egy héten belül volt két nagyon jó jelölt, fel is vettük mind a kettőt. Az első munkanapon derült ki, hogy az egyetemen is csoporttársak. Később fel is teljes munkaidős mérnökként is csatlakoztak hozzánk, természetesen egyszerre. 🙂
Kriszti, hogyan épül fel most a kiválasztási folyamatotok?
A szakterületek vezetői elérnek egy adatbázist, ahol a hirdetésre jelentkezett diákok pályázatait tudják szűrni, így rögtön felkereshetik a személyes interjúval kapcsolatban. Ahogy már beszéltük, nálunk fontos a szakmaiság, nem csak adatot rögzítenek a diákok. Így nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy betekintést adjunk a munkavégzésbe, pl. körbevezetést tartunk a gyártási területen. Erre a jelen helyzetben nincs lehetőség, helyette Skype-on zajlanak az interjúk.
Milyen pozíciókra kerestek gyakornokokat?
Általánosságban villamos- és gépészmérnök hallgatókat keresünk, mert belőlük a legtöbb társterület tud csipegetni. 🙂 Több felvételünk volt most logisztikai területre is.
Anti: Annyival kiegészíteném, hogy szerencsés helyzetben vagyunk, mert nálunk már a vírus bedurvulása előtt is voltak gyakornokok, hiszen nemcsak alkalmi munkaerőként tekintünk rájuk, hanem mint az utánpótlás fontos bázisára. Bár kevesebb keresésünk van most, de jelenleg is az osztályon dolgozók 15%-a gyakornok, így fontos szerepet töltenek be a cég életében. Ugyan nehézkesebb a kiválasztás, de meg lehet oldani, a tavaszi időszakban is volt új belépőnk.
Anti, mire kell számítani a jelentkezőknek a szakmai interjún?
Először végigmegyünk az önéletrajzon, az esetleges egyetemi projekteken, majd egy rövid szakmai teszt következik. Itt nem feltétlen azt nézzük, hogy jó választ adnak-e a konkrét példa végén, hanem a gondolatmenetet követjük le. A Knorr-Bremsénél fontos az idegen nyelvtudás is, így az interjú egy része angolul zajlik.
Mennyire kell tudni használni az angolt a napi munka szintjén?
Mivel sok nemzetközi fejlesztési projektünk van, nemcsak európai szinten, hanem akár az indiai és amerikai fejlesztőcsapatokkal is, ezért kell használni a nyelvet. Sokszor már a gyakornokokat is bevonjuk a futó projektekbe. Volt arra is példa, hogy egy gyakornokunk egy indiai kollégával egyedül, önállóan vitt végig egy projektet.
Ki fogja nálatok jól érezni magát?
Aki szeret csapatban dolgozni, és nem idegenkedik a nemzetközi környezettől, az biztosan jól fogja magát érezni. Nagyon támogató a légkör, szakmai kérdésekben bármelyik kollégához lehet fordulni. Amit tudni kell, hogy itt valóban csapatmunka zajlik. Akár a budapesti, akár a nemzetközi csapatról beszélünk, szükségesek a folyamatos egyeztetések, a folyamatos odafigyelés arra, hogy a te személyes munkád milyen hatással lehet a másik munkájára. Az, hogy valaki hosszú hónapokon keresztül egyedül dolgozzon egy fejlesztési projekten, nálunk nem jellemző. Maguk a szoftverek is nagyon komplexek, és a fejlesztés felől az integráció felé tolódik a hangsúly.
Az egyetemről kikerülő hallgatókban mi az, ami megvan, és mi az, amivel nektek kell „dolgozni”?
A programozással nincs gond, szakmailag sok esetben jól felkészültek a jelöltek. Amiben hiányosságok vannak, és ez egy szükséges fejlesztési potenciál az oktatási szereplőknek is, hogy az egyetemen jobban át kellene adni az integráció fontosságát. Egy nemzetközi vállalatnál olyan bonyolult rendszerek vannak, amit sok idő átlátni, és a fejlesztési munka sosem egyszemélyes.
Miért ajánlanád másoknak ezt az iparágat?
Több dolgot is tudok erre mondani. 🙂 Ezek a szoftverek sok szempontból az autóiparban megszokotthoz hasonlóak, és ami szimpatikus benne, hogy aki olyan rendszerekkel dolgozik, amelyek vonatokat fékeznek le, annak számolnia kell a felelősséggel. Nem fordulhat elő, hogy valamire nem figyel oda, hiszen annak komoly kihatása is lehet. A másik, hogy itt van lehetőség arra, hogy az ember lássa, hogy az ő kis szoftvermodulja hogyan illeszkedik a rendszerbe. Azt is ki szoktam emelni, hogy a közlekedési módok közül kimondottan jó perspektíva van az iparágban, egyértelműen az egyik leginkább környezetbarát és gazdaságos utazási mód. Tehát nemcsak gazdaságilag hasznos a munka, amit végzünk, hanem társadalmi szempontból is jó célokért dolgozunk.
Szoftvertesztelő és szoftverfejlesztő pozíciók tekintetében az a jobb, ha minél több programozási nyelvet ismer valaki alapszinten, vagy ha egyből kiemelkedő?
Nálunk a biztonságkritikus szoftvereknél a C, illetve C-alapú nyelvek az uralkodók. Nem szükséges sok nyelvet ismerni, a C programozási nyelvnél egy középszintű tudás is elegendő. Nem a teljes szabványrendszer ismerete a fontos, hanem a gyors tanulási képesség és a nyitottság a fejlesztés teljes folyamatára. Hiszen bár a fejlesztésnek maga a programozás egy jelentős része – és az egyik legfontosabb –, de ezen kívül még további négy-öt különböző összetevőről beszélhetünk. Egy folyamatorientált fejlesztésnél megjelenik az architekturális tervezés, és egy biztonságkritikus rendszer esetén kiemelten kell figyelni a szoftver biztonsági megfelelőségére, minőségbiztosítására is. Tehát a rendszerszemlélet a legfontosabb.
Mit tanácsolnál azoknak, akik fontolgatják, hogy jelentkeznek hozzátok?
Ha a CV-ről van szó, akkor a letisztult forma előnyös, és csak a pozíció szempontjából releváns tapasztalatokat, egyetemi projekteket tüntesse fel.
Tud visszatetszést kelteni, ha valaki kis túlzással minden programozási nyelvet (is) felsorol?
Visszatetszést nem kelt, az szokott inkább elgondolkodtató lenni, ha nemcsak programozási nyelvek, hanem rengeteg dolog van feltüntetve egy önéletrajzban, mert azt feltételezi, hogy mindennel csak érintőleg foglalkozott. Az interjún úgyis kiderül majd, hogy elégségesek-e az ismeretek az adott feladat betöltéséhez.
Hol találkozhatnak veletek az érdeklődők?
Éppen néhány hete kezdődött egy nagy horderejű együttműködésünk a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karával. Támogatjuk az egyetemet, és kutatási témákat kínálunk a hallgatóknak, amikben az egyetemi oktatók közreműködésével részt tudnak venni. Reméljük, hogy minél többükkel tudunk együtt dolgozni. Sok téma kifejezetten az elektronikai kutatás-fejlesztéshez kapcsolódik, és olyan modern témák is szerepelnek, mint a mesterséges intelligencia. Akit bővebben érdekel a téma, itt belenézhet az erről szóló videónkba:
Hogy néz ki a munka, amióta otthonról dolgoztok?
A munka jellegénél fogva lehetséges a nagyarányú otthoni munkavégzés. Az osztályon túlnyomó részben hardver- és szoftverfejlesztők dolgoznak, javarészt biztonságtechnikai rendszereken, elektronikus fékvezérlőkön. Sajnos jelenleg szükséges ez az üzemmód, bár nem feltétlenül ideális. Így is tudjuk működtetni a rendszert, és szerencsére a projektek nem álltak le, van munka bőven. Nyáron nagyobb arányban dolgoztunk az irodából, amikor alacsonyabb volt a fertőzöttség, de ősszel ismét visszaálltunk a távoli munkavégzésre.
Mik a várakozásaitok a jövő évre?
Kriszti: Szerencsére nálunk nincs létszámleépítés, ugyanakkor a toborzással kapcsolatban jövő év márciusáig arra számítunk, hogy a jelenlegi állapot fennmarad, ami lassítja a folyamatokat. A karrieroldalunkon minden infót megtalálnak az érdeklődők az aktuális nyitott pozíciókról.
Anti: Nehéz jósolni, inkább reménykedni lehet, de tavaszra jó irányba várjuk a fordulatokat. Kíváncsian várom, milyen hosszú távú változások lesznek, gondolok itt a home office térnyerésére. Munkában mindenesetre nincs hiány. Várjuk, hogy újra aktívak lehessenek a vállalati szabadidős- és sportkörök, mint például a társasjáték-, kerékpár- vagy éppen a futókör. És bizony a kötetlen hangulatú sörözések, karácsonyi bulik is nagyon hiányoznak már!
Szeretnél konkrét állásajánlatokat látni IT területről? Nézd meg a gyűjtésünket itt, és olvass szakmai tartalmakat!
Interjúalanyok:
Szerző: Kurinyec Anna
