Ha eddig nem annyira követted az eseményeket a négy fal közül, itt egy remek összefoglaló arról, hogyan is érinti a gazdaságot, a munkaerőpiacot, valamint a pályakezdőket a koronavírus-járvány, és ami utána jön.
Az elmúlt évek gazdasági konjunktúráját, mely a kapitalizmus történetének legnagyobb növekedését produkálta, most minden bizonnyal annak legnagyobb válsága fogja követni. Cikkünkben azt próbáljuk megvizsgálni, milyen hatásokkal járhat ez a válság és válságkezelés a gazdaságra, különös tekintettel a magyar munkaerőpiacra.
A bőrünkön érezzük
Ahogy a WHO már egy világjárvány kitörésének potenciális veszélyére is jó ideje figyelmeztette az embereket, és különösen a döntéshozókat, úgy a gazdasági válságot is sokan prognosztizálták jó ideje.
Az elmúlt évek hihetetlen mértékű konjunktúrájának egyáltalán megléte, különösen pedig egyes tünetei, mint az – elsősorban a Huawei miatt kitört – amerikai-kínai kereskedelmi háború és az autóipar visszaesése is azt vetítette elő, hogy hamarosan gazdasági visszaesés fog következni.
A most kezdődő válság és a legutóbbi, 2008-as recesszió fontos különbsége, hogy előbbinek nem tisztán pénzügyi az eredete, így viszont a globális piacgazdaságra épülő vállalati struktúrának sem elég csupán pénzügyi segítséget nyújtani.
Az nagyjából már nyilvánvalóvá vált, hogy a válság egyik nagy vesztese a turizmus és a vendéglátói szektor lesz, ráadásul az ő helyzetüket tovább nehezíti, hogy a teljes újraindulásukra valószínűleg csak a járványhelyzet kezelésének legutolsó lépéseit követően lesz lehetőség.
Az építőiparban ugyancsak nagyok a leállások, még a kiemelten kezelt beruházások nagy részét is felfüggesztették, ráadásul a külkereskedelem korlátozása nagy mértékben érinti ezt a szektort.
A helyzet komolyságát – és azt, hogy mi várható még a válság első köreiben – jól mutatja, hogy az eddig munkaerőhiány jellemezte magyar munkaerőpiacon két-három hét alatt túlkereslet alakult ki.
Jóslások és nemzetközi megoldások
A nyakunkon lévő válság a Centre of Economics and Business Research felmérése szerint várhatóan kétszer olyan drasztikus gazdasági hatásokkal jár majd, mint a 2008-as. Ilyen mértékű visszaesésre egészen 1931 óta nem volt példa.
Másrészt viszont azt is prognosztizálják, hogy a válságot ismét drasztikus gazdasági növekedés fogja követni, viszont ezzel együtt sem lesz hamarabb vége a recessziónak, mint 2022-ben. Egy alig több, mint két hetes kutatás szerint minimum hat hónapig a folyamatos mélyrepülés fogja jellemezni a gazdaságot.
Jó jel, hogy a nemzetközi példák alapján úgy tűnik, hogy a kormányok és szervezetek hamarabb felismerték a helyzet súlyosságát, mint – az akkor sokkal váratlanabb módon berobbanó – 2008-as válság idején. Ennek megfelelően a mentőcsomagok is tekintélyesebbnek ígérkeznek, ezeknek folyamatosan frissülő listáját is nyomon követheted.
Mi vár a magyar munkavállalókra?
Nagyon szomorú, de sajnos nem meglepő: a válság tovább fogja szélesíteni a társadalmon belüli szakadékokat.
Ahogy a világhírű hálózatkutató és fizikus, a kutatócsoportjával már régóta a világjárványok megfékezését is vizsgáló Barabási Albert László mondta: „A tehetősek leálltak, a szegények mozognak, mert nem tehetnek mást, szolgáltatni kell azoknak, akik le tudnak állni.”
A recesszió okaiból következően időben megkezdett válságkezelő intézkedések és mentőcsomagok miatt valószínűleg a visszaesés mélységeihez viszonyítva nem lesz akkora a vállalatok bedőlésének aránya, mint 2008-ban, bár egyes szektorok, például a távolsági turizmus valószínűleg csak állami segítséggel tudnak majd talpon maradni.
Bár ez nyilván nem vigasztalja a munkájukat elvesztő százezreket, az relatíve „jó hír” lehet munkavállalói szempontból, hogy ebben a helyzetben a cégek is dilemma elé kerültek: melyik az olcsóbb, a válságot követően egy szinte teljesen új munkavállalói struktúrát kiépíteni vagy akár kiesések árán is megtartani a jelenlegi apparátust?
Ezzel függ össze hazánkban az április 10-i Magyar Közlönyben megjelent III. 18-as kormányrendelet, mely elővetíti a munkavállalók járvány után helyzetét azzal, hogy lehetővé teszi a huszonnégy havi munkaidőkeret elrendelését.
Ez egyrészt lehetőséget ad a cégeknek, hogy ne kelljen elbocsátaniuk munkavállalóikat, másrészt viszont azt is jelenti, hogy a munkavállalóknak később, a korlátozások feloldása után kell majd ledolgozniuk ezeket a munkaórákat. A rendelet heti hatvan órában szabja meg ennek maximális mértékét.
A kormányrendelet nem fest túl jó kilátásokat, és éppen egy olyan folyamatot konzervál törvényileg, amire a munkahelyek többségén lehet majd számítani a válság alatt: akik meg tudják tartani munkájukat, azokra is jó eséllyel rendkívüli túlórák és túlterhelés fog várni.
Bár szinte minden szektorban leépítés várható, akad egy-két kivétel: az agrár- és élelmiszeripar, illetve a logisztika területén várhatóan viszonylag hamar meg fog növekedni a kereslet munkavállalókra.
Munkaerőpiac és gazdaság a válság után
Könnyen lehet, hogy újult erőre kap majd az egyébként is fontos tendenciaként számon tartott automatizáció, hiszen a vállalatoknak a korábbiaknál is fontosabb lesz az munkáltatók számára az olcsó termelés biztosítása.
A home office az olyan szektorokban, ahol eddig is használatban volt, nem okoz fennakadást, viszont amennyiben az olyan vállalatok esetében is működőképesnek bizonyul, ahol eddig nem alkalmazták, úgy várható lesz bevezetése több területen is. Persze ez a munkavállalókon is múlik, és közel sem jelenti azt, hogy mostantól mindenki otthonról fog dolgozni.
A válság után – éppen a tömeges elbocsátások miatt – a HR és a toborzás kaphat sok feladatot, és a munkaerő-kölcsönzés is fellángolhat, hiszen újra szükség lesz munkaerőre. Azonban az elbocsátott százezrek számára ez sem nyújt vigaszt.
A fent már idézett Barabási Albert László szerint könnyen lehet, hogy a jövőben a korlátozó intézkedések enyhítésének és szigorításának periódusai fognak majd váltakozni. Összefoglalva mi tehát a biztos? Úgy tűnik, a bizonytalanság.
Állásfoglalás előtt az emberiség
Egy ilyen kérdés kapcsán megkerülhetetlen, hogy beszéljünk annak morális faktorairól is. Ez a válság szorosan kötődik a fogyasztói társadalom logikájához, és nemcsak a vírus terjedésének sokat emlegetett módja miatt, hanem egy rendkívül komplex, összetett, és talán feloldhatatlannak tűnő dilemma miatt, amely a legtöbb kormánynak is feladja a leckét.
A kérdés lényegében az: pörgessük-e tovább a gazdaságot, hogy megkíméljük a társadalom jelentős részének állásait (ahogy a svéd, vagy a nemré megváltozott amerikai álláspont is tartja) annak árán, hogy az időseket és valamilyen krónikus betegségben szenvedőket fokozott, életveszélyes kockázatnak tesszük ki?
Sokak szerint a válasz: igen. A social mediában számos olyan kommentet találhatunk, amely a természetes szelekció szerepét emeli ki, vagy ami azt, hogy jobb akár meghalni, akár másokat veszélybe sodorni az individuális szabadság birtokában, mint bezárva, eme szabadságok meglehetősen nagy hányadáról lemondva.
Bár sok cég valóban igyekszik minél inkább védeni munkavállalóikat, szemléletes a gazdasági elitnek az „igen” válasz mellett állást foglaló részének attitűdje, mely – akárcsak a környezetvédelem kapcsán – áttolja a felelősséget a munkavállalókra, ami azzal jár, hogy bármilyen állásfoglalás emberek veszélybe sodrását, kiszolgáltatottságát jelenti.
Éppen a szűk gazdasági elit tagjainak lenne lehetőségük arra, hogy – korábban valóban példátlan mértékű – szolidaritást vállalva, feláldozva a gazdasági növekedést, megmentse mind a vírus, mind a válság által a szakadék szélére sodort tömegeket.
A jövő alternatívái
Hogy hogyan gyengíthetőek a válság effektusai? A fogyasztói társadalom jelenlegi keretei között valószínűleg sehogy, így vagy a válságkezelés már megszokott, nem éppen emberbarát módjával kell szembenéznie a munkavállalóknak – vagy jönnie kell valamilyen új alternatívának.
Az egyik ötlet, amely felmerült ebben a témában, a munka nélküli alapjövedelem bevezetése. A koncepció nem új keletű, a korábbiakban is többen pedzegették, még Elon Musk is.
Elsőre talán meglepő módon a jelenlegi helyzet kapcsán nem kisebb személy, mint Ferenc pápa elevenítette fel az ötletet, érdemes elolvasni szavait akkor is, ha nem vagy katolikus, vagy egyáltalán vallásos sem.
Felvetődik egy újabb kérdés: mi lesz ezután? Minden állam és cég önállóan, a saját érdekeit szem előtt tartva fog taktikázni azért, hogy a válság teremtette gazdasági-társadalmi romokon megteremtse magának a legjobb pozíciókat, vagy közös összefogással próbálnak meg tenni valamit?
A következő hetekben izgalmas interjúkat hozunk el nektek különböző szektorok képviselőitől, akik megosztják velünk a gondolataikat a jövőbeli kilátásokról, valamint tippeket is kaphattok ahhoz, hogy pályakezdőként hogyan maradhattok versenyben a piacon ezekben a kritikus időkben is! Elsőként a turizmus-vendéglátást vesszük górcső alá.
Az Európai Unió pénzügyminiszterei hitet tettek a közös direktíva kialakítása mellett, ami pozitív jelnek tűnik. Azonban a német gazdasági hegemónia járvány közben sem félretett érdekeit jelzi, hogy román munkások tízezreit veszélyeztető, azok gazdasági kényszerére építő konstrukcióban bonyolítják le a lassan ikonikussá váló spárgaszüretet.
Persze a válság, még az alapjövedelem esetleges bevezetése, vagy egyéb új alternatíva ellenére sem jelenti a kapitalizmus összeomlását, csupán ennyire közel még nem volt hozzá a jelenlegi rendszer. Csak a társadalmakon és vezetőiken múlik, hogy a válság okozta társadalmi trauma az ökonómiai átalakulást, vagy a konjunktúra iránt érzett nosztalgiát erősíti majd.
Ugyancsak a társadalmakon múlik, hogy sikerül-e ebben a helyzetben erősítenie a munkavállalók érdekvédelmét. Az Egyesült Államok egyes óriáscégeinél látunk erre utaló jeleket, kérdéses, hogy a magyar munkavállalóknak módjukban fog e állni hasonlók kivívása.
És hogy hogyan reagál a jelenlegi helyzetre a magyar társadalom? Rengeteg pozitív példát láthatunk: emberek varrnak önerőből maszkokat és osztogatják ingyen, hatalmas adományok érkeznek, egyesek bevásárolnak mások helyett, mások online vagy ingyen végezik el munkájukat, vagy kreatív megoldásokkal segítenek a többieken.
Sajnos azonban hasonlóan sok negatív példát is láthatunk a hírekben és a közösségi médiában, és nem csupán a generációs uszításban vagy tízszeres áron kínált csirkemellben utazó kommentelők vagy piaci kofák képében.
Sokan továbbra sem tudnak felülemelkedni azon a narratíván, hogy ők a társadalom legnélkülözhetetlenebb tagjai, holott a jelenlegi helyzet éppen arra a legalkalmasabb, hogy észrevegyük: mennyire fontos mindegyikünk szerepe abban, hogy az életünk nyugodt és biztonságos, és élvezhető legyen.
Mi történik az egyetemistákkal?
Az egyetemisták, pályakezdők helyzete ebben a helyzetben különösen nehéz. Akik most akarnak elhelyezkedni, és egyébként sem éppen versenyelőnnyel, de legalább jó eséllyel indultak volna a munkaerőpiacon, azoknak a pillanatok alatt túlkeresletivé vált munkaerőpiacon hatványozottan nehéz dolguk lesz.
Nincs szerencséjük azonban a diákmunkásoknak és gyakornokoknak sem, ők a legkönnyebben „feláldozhatók”: elbocsátásuk sem akkora társadalmi válságot, sem akkora visszhangot nem vált ki, a munkajog is őket védi legkevésbé, és a cégek működtetésében is nekik van a legkevésbé fontos szerepük.
A stabilabb gazdasági alapokon álló multinacionális vállalatok gyakornokai (és diplomás munkavállalói általában) egy fokkal biztonságosabb helyzetben vannak: az ő pozícióik megmaradására nagyobb a valószínűség, de természetesen ebben a szegmensben sem biztos senki helye.
Bár kimondottan a turizmus és vendéglátás szektoráról szól, de fontos cikk a témában Nagy Simon Aladár írása, amelyet mi is közöltünk már. Ezt is érdemes elolvasnod akkor is, ha nem a turizmusban akarsz elhelyezkedni, tanulságos írás!
Sok egyetemista családját nagyon érzékenyen érinti a válság, így sokan most fognak – némileg kényszerből – belépni a munka világába. Ne feledett, a gazdaság újjáépítéséhez az egyetemistákra is szükség lesz, viszont nem árt, ha próbálsz minél több szakmai területre nyitott lenni, hiszen valószínűleg kevesebb válogatási lehetőséged lesz, mint korábban.
Ennek ellenére a tudás értékálló „valuta”, amire a válság alatt és utána is szükség lesz: továbbra sem szabad tehát abbahagynod a saját szakmai fejlesztésedet.
Ha a helyzeted engedi, támogasd a helyi termelőket, és a korlátozások feloldása után a hazai turizmust! Spórolj minél körültekintőbben, igyekezz védeni azokat, akik bajba kerültek. A közösség ereje egy ilyen helyzetben sokat jelenthet, a munkavállalók érdekeit védő csoportok között biztosan találsz olyat is, ami az egyetemisták érdekében dolgozik.
Szerző: Simon Bence
