Magyarországon az üzleti szféra hozzáadott értékének 45%-t a nagyvállalatok, 20%-t a középvállalatok, míg 35%-t a kis- és mikrovállalkozások állítják elő. Rövid cikksorozatunkban a magyar gazdasági rendszernek ezen különféle foglalkoztatóit, illetve munkavállalóikhoz való viszonyukat járjuk körül.
A kkv-szektor és szerepe a magyar gazdaságban
A kormányzati állásfoglalás a kkv-szektor belső határait az általuk foglalkoztatott munkavállalók száma alapján határozza meg: 50 és 250 fő között középvállalkozásról beszélünk, 10 és 50 fő között pedig kisvállalkozásról – a tíz főnél kevesebbet foglalkoztató cégek a mikrovállalkozások.
A kkv-szektor fontos szereplője és területe a magyar gazdaságnak: a kisvállalkozások a magyar munkavállalók 17, a középvállalkozások 11%-t foglalkoztatják – ez a szám azonban némileg így is elmarad a multik vagy a mikrovállalkozások által felmutatni tudott hasonló mutatóktól.
A covid és az azt követő gazdasági válság a középvállalkozások gazdasági szerepére volt leginkább rossz hatással, az elmúlt években nekik és a kisvállalkozásoknak is olyan gazdasági terheket kellett kiállniuk, amely miatt sok ilyen jellegű cég kénytelen volt beszüntetni tevékenységét.
Munkavállalás a kkv-szektorban
A kis- és középvállalkozások esetében sok olyan szituációval és megoldással találkozunk, amilyenekkel a multis környezetben soha – éppen ezért más készségek szükségesek hozzá, és más készségeket is fejleszt. A feladatkörök keretei, határai például jóval lazábbak, fluidabbak, gyakran több területen is teljesíteni kell egy pozíción „belül”.
A kreativitásnak és az egyéni megoldásoknak nagy súlya lehet: ha például kitalálsz valami újat, és meg is tudod azt valósítani, a cégvezetés pedig ebben pénzt lát, akkor akár hamarosan valamilyen új csoport, alosztály vezetője is lehetsz. Ennek megfelelően a felelősség is nagyobb, de nem csak pozitív értelemben: egy hiba súlya is jóval jelentősebb, mint egy multinál.
A kkv-szektorban fontos az ügyfélközpontúság, hiszen ők általában meglehetősen fix ügyfélkörrel dolgoznak, akiket nem veszíthetnek el. Az ügyfelekkel való kapcsolattartásban tehát szükséges elsajátítani ezt a szemléletet, illetve nagy türelemre van szükség.
A kis- és középvállalkozások esetében nagyon sok múlik a tulajdonosi-vezetői struktúrán, tehát érdemes minél hamarabb felmérni, milyen az ő hozzáállásuk saját cégükhöz. Ha azt látod, hogy sok feladat elvégzése régóta húzódik, nincs vízió, nincsenek tervek, csak a stagnálás – akkor az a cég valószínűleg nem működik jól, és ott dolgozni sem lesz az.
Jó vezetőség esetén viszont a munkafolyamatok és a munkaszervezés jóval személyesebb és gördülékenyebb tud lenni, mint például egy multicég esetében.
A kkv-k esetében a céges stratégiára különösen nagy befolyással vannak a tulajdonos anyagi lehetőségei, illetve a világgazdasági folyamatok, például a válságok, amelyek ellen a kkv-k nehezen tudnak védekezni a multikhoz képest, nem csak a tartalékokban megmutatkozó jelentős különbségek, de a nehezebben megvalósítható komoly innováció miatt is.
A közép-, és különösen a kisvállalkozások munkahelyi légköre általában családias: mindenki ismeri egymást, és jó miliő esetén erős kötődések alakulhatnak ki. A családias légkör ugyan szokatlannak hathat egy munkahelyen, de a kooperatív készség fejlődéséhez jelentősen hozzájárul.
Ennek megfelelően a főnököddel vagy főnökeiddel való kapcsolat is eltérő a multinál megszokott rendszertől – itt nem fordulhat elő olyan, hogy egy tollvonással, minden személyesség nélkül teljes csapatokat bocsájtsanak el.
Az is igaz viszont, hogy egy konfliktus a vezetőséggel ebben a szektorban végzetes lehet: míg egy multinál kérheted az áthelyezésed másik csapatba, a kkv-nál az egyetlen lehetőség a távozás ilyen esetben.
A kkv-szektor és a (lehetséges) jövő
A kis- és középvállalkozások esetében szembetűnő a területi megoszlás, különösen a hozzáadott érték és az árbevétel tekintetében. A legjobban működő kkv-kat Budapesten és környékén, illetve a Nyugat-Dunántúlon találjuk.
A területi egyenlőtlenségek összetettségét és ambivalenciáját jól mutatja a két véglet, Budapest és Nógrád megye példája. Az említett mutatók tekintetében a budapesti cégek hétszer erősebbek, mint a nógrádiak, holott éppen Nógrádban a legnagyobb a gazdasági részesedésük a kkv-knak, míg Budapesten a legkisebb.
A kis- és középvállalkozások azonban nem csak ilyen vonatkozásban szenvednek el strukturális hátrányokat a multicégekhez képest – véli Bod Péter Ákos – például: az itt teremtődő innováció gyakran nem „jut ki” a cégekből, nincs olyan fórumuk, ahol meg tudják osztani egymással felhalmozott tudásukat.
A multinacionális vállalatok gazdasági monopóliumai, túlsúlyai több szempontból gátolják a kis- és középvállalkozások fejlődését, emiatt több közgazdász kutató sürget valamiféle (a kkv-szektort erősítő) gazdaságpolitikai változást. Ez már csak amiatt sem rossz ötlet, mert – ahogy azt korábbi cikkünkben már tárgyaltuk – a kkv-szektorban európai szintű lehetőségek rejlenek.
Az pedig, hogy az Európai Unió több gazdasági szakembere is az innovatív útra lépő kkv-szektor állami megsegítésében látja a gazdasági újraindítás legoptimálisabb lehetőségét, egy, a korábbiaknál jóval erősebb, és a munkavállalók számára is vonzóbb feltételeket kínálni képes kis- és középvállalkozói szektor képét prognosztizálhatja.
Simon Bence
