Közelmúltunk után napjainkban is több súlyos esemény rengeti meg a világgazdaságot, amelyek már most érződnek mindennapjainkon, a jövőben pedig ennek fenyegetése tovább nőhet.
Cikkünkben vázlatosan bemutatjuk az alapvetően a covid és az ukrán háború által beindított, felgyorsított gazdasági válsághelyzetet, illetve azt, hogy a világ különböző országai és Magyarország milyen munkaerőpiaci és gazdasági folyamatokkal néz szembe napjainkban és a közeljövőben.
Hogy néz ki most a magyar gazdaság és a munkaerőpiac?
Bár Magyarországra a különféle politikai intézkedések hatására kevésbé gyorsan és látványosan érnek el a válság hullámai, az infláció és a háború miatt a nagyvállalatok többsége borúlátó a jövővel kapcsolatban – mint az a K&H friss felméréséből kiderül –, így több beruházás és bővítés maradhat el ezeknek a cégeknek a részéről a közeljövőben.
A nagyvállalatok aggodalma megalapozott: a globális ellátási láncok az egész világra kiterjedő gazdasági helyzet miatt kiemelt bizonytalanság elé néznek. Ugyancsak rossz feltételekre kell felkészülnie a vendéglátóiparnak és a gyártás egyes területeinek. Az említett belső és külső okok miatt egyaránt növekvő infláció, illetve az árstop kettős hatásaként akár áruhiány is bekövetkezhet.
A (közfoglalkoztatottakat figyelembe nem vevő) munkanélküliségi ráta Magyarországon pillanatnyilag 5,4%-os, amely az Európai Unió középmezőnyéhez tartozik. A GKI Gazdaságkutató Intézet elemzői a foglalkoztatását stagnálását vagy legfeljebb fél százalékos emelkedését prognosztizálják a következő hónapokban.
A covid óta jelentősen romlottak a 25 évnél fiatalabbak (különösen az első munkahelyüket keresők) és a nők esélyei a munkaerőpiacon. Különösen nehéz munkaerőpiaci helyzetbe kerültek a GYES-ről visszatérők is.
Az amerikaiak felmondanak, a kínaiak lefekszenek
Hogy a magyar munkaerőpiac közeljövőjével kapcsolatban következtetéseket vonhassunk le, érdemes ismernünk a munkaerőpiaci világtrendeket napjainkban. Az elmúlt évek legjelentősebb, napjainkban is egyre erősödő gazdasági-munkaerőpiaci jelensége a Great Resignation (a nagy felmondási hullám), amely alapvetően az Egyesült Államokat érinti.
A tömeges távozás és mozgás a munkaerőpiacon 15%-os növekedést eredményezett a fluktuációban a korábbi évekhez képest: egyedül 2021 augusztusában 4,3 millióan mondtak fel az országban, leginkább 30-45 közötti munkavállalók. Ennek oka vagy alapja elsősorban az volt, hogy a covid alatt sokan átértékelték munkához való viszonyukat vagy megcsömörlöttek, kiégtek a megváltozott munkakörülmények között.
Hogy a gazdasági kihívásra választ találjanak, az Egyesült Államok nagyvállalatai elkezdtek kutatásokat finanszírozni a jelenség jobb megértése kapcsán. A kutatások azt mutatták, hogy a munkavállalók számára felértékelődött munkájuk folyamatos elismerése, a feletteseikkel és kollégáikkal kialakított jó kapcsolat, illetve a munkakörnyezet rugalmassága.
A nagy felmondási hullám kapcsán Paul Krugman amerikai közgazdász egyenesen az amerikai munkás lázadásáról ír, aki rájött, hogy munkaideje túl hosszú, fizetése túl alacsony, nincs elég szabadnapja, munkakörnyezete és élete pedig kiszámíthatatlan. Krugman a jelenségben az öntudatosabb, érdekeit elhivatottabban érvényesítő munkavállaló születésének lehetőségét látja.
A Great Resignation folyamatai Kínában egészen másként csapódtak le, mint az Egyesült Államokban. A munkához való viszony átértékelésének legújabb kínai mozgalma egy social media fórumon terjedő történet által inspirálódott.
Egy felhasználó saját életfilozófiáját osztotta meg a többiekkel: ő csak statisztaként dolgozott néhány hónapot az évben (ráadásul földön fekvő halottakat „játszva”), ennek megfelelően igyekezett keveset is költeni, és lassú ütemben élni. Ő ezt az életérzést nevezte tang ping-nek (lying flat, földön feküdni), és példája rohamos terjedésbe kezdett a kínai fiatalok – különösen a 2000 körül születettek – körében.
A munkához való viszony ilyen jellegű megváltoztatását elsősorban az motiválja Kínában, hogy sokan úgy érzik, hiába diplomáztak le és dolgoznak keményen, mégsem tudnak lakást venni és nem tudják a kínai társadalmi elvárásoknak megfelelő életszínvonalat, státuszt elérni – így inkább az egészet maguk mögött hagyják.
Azt is meg kell említeni, hogy ezek a generációk gyerekkoruk óta versengésre, sikerorientációra vannak nevelve – az ezektől való szabadulás ugyancsak erős motiváció a tang ping „mozgalomban” való részvételre.
A Kínai Kommunista Párt szégyennek nevezte ezeknek a fiataloknak a hozzáállását. Felszólította őket, hogy harcoljanak azért, amit meg akarnak szerezni, illetve betiltották a „mozgalom” említését a social mediában, cenzúrázva a földön fekvős posztokat. Nem meglepő módon éppen ez az intézkedés csinált komoly elérést és reklámot az addig inkább szubkulturális mozgalomnak.
Napjainkra olyan jelentős munkaerőpiaci, gazdasági folyamattá vált a Tang Ping, hogy az Oxford Egyetem kulturális antropológia professzora és a London University egyik sinológusa is olyan kontextusban beszélt róla, mint olyan jelenség, amely átformálhatja ez Kínát.
De mi lesz Európával?
A great resignation folyamata az Európai Unió egyes államainak gazdaságában is jelentkezett. Spanyolország mellett főleg a német munkaerőpiac küszködik ilyen eredetű nehézségekkel, jelenleg 400 ezer munkavállalóra lenne szüksége a gazdaságnak a német munkaerőpiaci hivatal szerint – ám ez még mindig nem éri el az Egyesült Államokban tapasztalt szinteket.
Az, hogy a folyamat Európában nem annyira intenzív, mint az Egyesült Államokban, magyarázható többek között azzal, hogy ott könnyebb állást találni, mint az Európai Unió (különösen félperifériás) országaiban.
A munkavállalók jelentős része a hagyományos szektorokból a gig economy napjainkban is formálódó, alakuló IT-világába (melyet korábbi cikkünkben már érintettünk) „vándorolt el”, amibe az elmúlt években sokan fektettek be – nem véletlenül hallottunk annyit metaverzumokról és NFT-kről az utóbbi időben. Ebben a projektalapú gazdasági szegmensben a közeljövőben is erősödés és növekedés várható.
Bár az Egyesült Államokban tapasztalthoz hasonló munkaerőpiaci fluktuáció nem feltétlenül várható Európában, az Európai Szakértői Központ (ECE) szerint könnyen vezethetnek szakszervezeti tiltakozásokhoz, munkástüntetésekhez az ugyanazon motivációkból eredő energiákból, amelyek Amerikában a Great Resignation-t eredményezték.
Magyarországon a szokásoshoz képest ugyancsak meglehetősen nagy a munkaerőhiány különösen a fizikai munkák körében, illetve több cégnél felmondási hullámot okozott a megfelelő munkakörülmények hiánya vagy a home office lehetőségének elvétele.
Csikós-Nagy Katalin fluktuációkezelés-szakértő még nagyobb munkaerőpiaci fluktuációt vár az évben, különösen a válság berobbanása, legalábbis elmélyülése után. A prognózisok szerint hazánkban is sok munkavállalót veszíthetnek azok a foglalkoztatók, akik nem bánnak emberségesen dolgozóikkal, illetve nem tudnak hatékonyan nyúlni a fiatal munkavállalók alkalmazásához és munkahelyi integrációjához.
A magyar munkaerőpiac várható trendjei a közeljövőben
A home office térnyerése – melyről korábban már írtunk bővebben – mára magával hozta az olyan programok, szoftverek megjelenését, melyekkel a munkáltató hatékonyan tudja ellenőrizni, hogy a munkavállaló tényleg munkával tölti e munkaidejét.
Dr. Sipka Péter munkajogász szerint a home office-al kapcsolatos hatékonyabb (jogi és technikai) megoldások terjedése várható, hiszen több cég versenyelőnyre tett szert azáltal, hogy ezekkel a szabályozásokkal és rendszerekkel már a covid előtt foglalkozott. Hogy ezek a változások a munkavállalókra milyen hatásokkal járnak, az a gyakorlatban fog kiderülni.
Várható a toborzás digitalizációjának felgyorsulása is, illetve beszámoltak arról a jelenségről is, hogy az állásinterjúk megrövidültek, gyakran ez kevesebb interjúkört is jelent.
Nyitott kérdés, mi fog történni a magyar munkaerőpiacon, megjelenik e az amerikai vagy német állapotokhoz hasonló fluktuáció. Amennyiben Magyarországon is erős felmondási hullám alakulna ki, úgy az egyaránt eredményezhetné a bérek növekedését, de azt is, hogy a munkáltatók nagyobb energiákat szentelnek az automatizációra, vagy kisebb létszámmal, de új módszerekkel igyekeznek megoldani az addigi feladatokat.
Az automatizáció erősödése amiatt lehetne veszélyes mind a magyar munkaerőpiacra, mind a gazdaságra, mert sem a vállalatok, sem a munkavállalók nem állnak készen ilyen típusú, egészen más típusú dolgozót megkívánó fordulatra, ráadásul a legtöbb magyarországi vállalat nem eszközölt eddig ilyen irányú átképzéseket.
A válság által hektikussá formált munkaerőpiac – különösen a lehetséges automatizáció fényében jelentkező – kihívásait azok tudják leghatékonyabban átvészelni, akik hajlandók tovább vagy átképezni magukat.
Némi reménykedésre adhat okot, hogy ugyan a nagyvállalatok visszaesést várnak a következő hónapokra, addig egy ugyancsak friss felmérés szerint a kis- és középvállalkozások – akik kevésbé kitettek a globális ellátási lánc bizonytalanná válásából fakadó fenyegetésnek – alapvetően inkább lehetőségként tekintenek a gazdaság megváltozására, mint félelemmel.
Amennyiben a kkv-szektor prognózisa helyes, az nagy segítséget és számottevő alakulást jelenthet a magyar gazdaság számára. Ezt a közeljövőben már csak amiatt is érdemes lesz figyelemmel kísérni, mert a kis- és középvállalkozásokban rejlő – a válság egy lehetséges megoldási módjaként is felvetett – potenciál európai szintű lehetőségeket vet fel, melyről korábbi cikkünkben már ugyancsak írtunk.
Simon Bence
