Hogyan lehet sikeres egy nő a munkaerőpiacon? Hogyan juthat egyre „feljebb” a karrier létráján? Mi kell ahhoz, hogy ki tudjon állni saját magáért? Úgy gondolom, hogy ezekre a kérdésekre ahány nő, annyi válaszlehetőség létezik. Mindenki a saját tapasztalataiból indul ki, bizonyos értelemben mindenkinek más az a „tuti recept”. Engedjétek meg, hogy elmeséljem a sajátom.
Életem során sokszor kerültem olyan helyzetbe, amikor el kellett döntenem, hogy kiálljak magamért, vagy inkább engedjek a másik fél elképzeléseinek. Mind a kettőre volt példa, ám az előrelépést mindig az hozta, ha bátran és őszintén tudtam képviselni saját magamat. A pályafutásomat én is gyakornokként kezdtem. HR gyakornokként két cégnél is dolgoztam, iskolaszövetkezeten keresztül. Mindkettő nagyon meghatározó volt a jelenemre, és a jövőmre nézve is. Ezalatt az idő alatt nagyon sokat tanultam, nemcsak a szakmáról, vagy a szervezetek működéséről, hanem saját magamról is.
Az első gyakornoki helyemen még nagyon félénk, megalázkodó voltam. Egyrészt, mert úgy éreztem, hogy nagyon meg kell felelnem, tapasztalatot kell szereznem. Másrészt, egy apró porszemnek éreztem magam a hatalmas nagy gépezetben, akit még meg is szóltak a hétköznapitól kicsit eltérő, „extrém” (?) stílusáért.
Hosszú, színes hajam mindenkinek egyből szemet szúrt, amit az interjú alkalmával nem jeleztek. Egyre több oldalról kaptam a piszkálódást, hogy nem munkahelyhez illő „A Viselet,” ideje lenne változtatnom rajta, de persze nem akarnak befolyásolni. Olyan erősen nyomták rám az akaratukat, hogy végül lemondtam a saját személyiségemet tükröző stílusomról. Nem éreztem jól magam, hiszen nem lehettem önmagam. Egyértelmű volt számomra, hogy itt nincs előrelépési lehetőségem. És tudjátok, miért? Mert igazából nem is akartam…, már nem akartam ennél a cégnél dolgozni. Nem akartam proaktív lenni, nem akartam megmutatni, hogy mi is rejlik bennem igazán.
Később, tanulva előző hibámból, eldöntöttem, hogy ki fogok állni magamért, bármi is történjen. Ekkor rájöttem, hogy mekkora ereje is van az őszinte kommunikációnak, és nem szégyen, ha az ember nem tud valamit. A második gyakornoki pozícióm volt az a hely, ahol rengeteget kérdeztem. Itt már mindent magamért csináltam, magamért kérdeztem, és velem együtt a cég is fejlődhetett.
Végül eljutottam az első főállású munkámhoz, ahol ma is dolgozom. Ekkorra már körvonalazódott bennem az is, hogy mit várok el egy cégtől, és hogy mit várok el saját magamtól, valamint, hogy mit vár el a cég tőlem. Sikerült megtalálnom azt a helyet, ahol teljes egészében elfogadnak. Ismét színes lett a hajam, és bátran fel merem vállalni a véleményem, szívesen részt veszek a közös ötletelésekben, az újításokban, és motiváltan tudom végezni a munkámat. Azonban addig nem tudja az ember a cég érdekeit képviselni, amíg nem tanulja meg a sajátját. A legjobb esetben ezek hasonlóak, kiegészítik, segítik egymást. Ha ez megvan, akkor elkezdődhet a fejlődés, a karrierépítés és a csúcsra jutás. Legalábbis az én tapasztalom szerint.
Ha tanácsot kéne adnom arra vonatkozóan, hogy akár fiatalon, pályakezdőként, vagy már tapasztaltabban, hogyan legyen az életed, a karriered fókuszában az érdekérvényesítés, akkor a következőket mondanám:
- A legfontosabb az önismeret,és a tudatosság. Gondolkodj el azon, hogy neked mi a fontos, melyek a te értékeid, és milyen célokat szeretnél elérni. Melyek azok a lépések, amiket már megtettél a céljaid elérése érdekében? Mi az, amit még nem, de tudod, hogy mi szükséges hozzá? Mi az, ami még hiányzik? Melyek azok a területek, amelyeken még fejlődnöd kell. A VÁLASZOK MIND BENNEK VANNAK!
- Bármikor kérhetsz segítséget, nem kell mindent egyedül megtenned. Azt azonban senkitől se várd el, hogy majd megmondja a „tutit”. Hiszen senki nem tudja olyan jól, hogy mire van szükséged, mint te magad, éppen ezért is, csak te magad tudsz kiállni önmagadért.
- Már az első pillanattól kezdve add ÖNMAGAD. Már az első interjú során is. Hiszen senki és semmi sem lesz hitelesebb annál, mint aki TE magad vagy. Ha pedig olyat kérdeznek, amely számodra kellemetlen, vagy szerinted nem oda illő, akkor egyszerűen mondd azt, hogy erre nem szeretnél válaszolni. Ha valami már az elején kellemetlen, akkor az később sem fog változni. Akkor nem egymást keresitek.
Megérdemled, hogy egy olyan helyen dolgozz, ahol önmagad lehetsz. Én most ott, illetve itt vagyok!
Írta: Nyíri Emőke, projektvezető (Get Work Iskolaszövetkezet)
