A nyelvtudás alapkövetelmény, hiszen középiskolából főiskolára vagy egyetemre is csak ennek birtokában léphetünk, s a legtöbb állás megpályázásakor is meg kell adnunk idegen nyelvtudásunkat. Emellett azonban sokkal többet is tud nyújtani, ha több nyelven beszélsz. Interjúnkban Mikoly Diána Zsófia mesélt arról, hogyan járultak hozzá a nyelvek a személyiségének fejlődéséhez, és mi kell ahhoz, hogy ezeket egy mélyebb szinten is elsajátíthasd.
Interjúalanyunk:
Mikoly Diána Zsófia, Swisscham Hungary
Fotó: Takács Vendel – V Shoot Photo
Mesélj egy kicsit, miért tartod fontosnak a nyelvtanulást?
Nagyon hálás vagyok a lehetőségekért, amik eddig nekem megadattak, és ezt én szinte kizárólag a németnek köszönhetem, mert egészen gyerekkorom óta ezt tanulom. Hogyha az ember beszél nyelveket, akkor úgy is el tud indulni, hogy még nincs egy szakma a kezében. Úgyhogy nekem ez volt az iránytű gyakorlatilag minden irányba: iskola, munka – mindig a nyelv volt a meghatározó.
Hogy kezdődött a szakmai pályafutásod?
Kezdettől fogva nemzetiségi iskolákba jártam, ezért valamennyire adott volt, hogy érettségi után Németország felé vegyem az irányt, ez így is történt. Kimentem egy fél évre Németországba, ott tanultam, dolgoztam. Miután hazajöttem, elkezdtem dolgozni, szintén a némettel. Az első munkahelyem egy telefonos ügyfélszolgálat volt. Habár ez nem hangzik olyan nagy dolognak, mégis azt gondolom, hogy ahhoz, hogy valaki ezt jól csinálja, igazán jól kell, hogy beszéljen nyelveket. Tényleg képesnek kell lenni arra, hogy bármilyen szituációban feltaláld magad. Ez volt az első magyarországi munkahelyem, aztán jött a Svájci-magyar Kamara, ami nagyon nagy lehetőségnek ígérkezett már a legelejétől, és a mai napig imádom, feltölt a kreatív munka.
A némettudásom teszi lehetővé azt is, hogy a munkám mellett otthonról tanulhassak. Ez persze a járvány óta szinte mindenkinek ismert jelenség, de nem tudok róla, hogy hazánkban eredetileg is lett volna olyan távtanulási lehetőség, ahol személyes részvétel nélkül is szerezhetsz diplomát. A németországi Hageni Távegyetem (FernUniversität Hagen), ahol én tanulok, pont ezt a szabadságot adja meg: a tananyagot önállóan dolgozzuk fel, és persze az egyetemen vannak online mentori foglalkozások, de alapvetően a saját időbeosztásunktól függően bármikor tudunk tanulni.
Egyetemválasztásnál szóba jön a kérdés – pláne, ha az ember külföldön is szeretne szerencsét próbálni -, hogy melyik diploma „mennyit fog érni”. Ez persze elsősorban az elhelyezkedés területétől függ, de engem például motivált, hogy amikor ezen az egyetemen végzek, német diplomám lesz.
Szerinted a nyelvtudás hogyan tesz hozzá egy ember személyiségéhez azon túl, hogy az elhelyezkedést segíti? Hiszen te a német mellett angolul és spanyolul is beszélsz.
A nyelvek, azt gondolom, hogy mindenképpen egy új ajtót nyitnak meg. Persze nem rögtön, amikor elkezdesz tanulni, hanem amikor már ténylegesen benne vagy és megismered a kultúrát, nem csak azt, hogy „der, die, das”. Én például nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol irodalmat, és noha valóban nagyszerű magyar fordításai vannak főleg a klasszikusoknak,közelebb érzem magam az íróhoz, amikor közvetítés nélkül olvasom a szavait. Nekem fontos, hogy amikor tanulok valamit, az autentikus forrásból jöjjön. Ezen az eredetiséghez való ragaszkodásomon keresztül jöttek létre értékes kapcsolataim, ezt természetesen a nyelveknek köszönhetem. Annyiféle kultúrát tudok megismerni általuk, hogy az elképesztő. Ez mind nem lenne lehetséges, ha nem beszélnék semmilyen nyelven. Ez a lehetőség mindenkinek adott.
Te mit gondolsz, külföldön kell élni ahhoz, hogy igazán jó nyelvtudást tudj a magadénak?
Úgy gondolom, ha nem is kell hozzá feltétlen külföldön élni, belföldön is szükséges, hogy olyan közegben legyél, ahol az említett autentikus forrás megvan. Ahhoz, hogy valaki tényleg belemerüljön és a nyelv gyökereihez is eljusson, kell egy olyan miliő, ahol az adott nyelvet anyanyelvként beszélők szólnak hozzád. Amikor valóban használod a nyelvet és megérzed a másik embert, az teljesen más szint, mint amikor két magyar ember leül egy idegen nyelven beszélgetni.
Mit gondolsz, milyen tulajdonságok szükségesek, hogy valaki jól érezze magát nemzetközi környezetben?
Néhány klisét fogok mondani, mint például nyitottság, felfedezni vágyás. Fontos felfigyelni a különbségekre, vegyük észre, hogy a másiknak sötétebb a bőre, göndörebb a haja, vagy hogy miért vannak ilyen szokásai, miért öltözik így. Ezeket a dolgokat észre lehet és kell venni – sőt, meg lehet kérdezni, hogy ez miért van. Ebből tanulunk, ebből lesz az, hogy nemcsak egymás mellett, hanem egymással élünk. Szerintem kell ehhez egyfajta „gyermeki kíváncsiság”, amikor nem ítélkezünk, hanem őszintén érdeklődünk.
Ha egy nagyon jó élményt ki kellene emelned: neked mi volt a legnagyobb dolog, ami hozzásegített ahhoz, hogy jól beszélsz nyelveket?
Ez nehéz, mert nagyon átszövi a mindennapjaimat, de talán az emberi kapcsolatokat említeném. A hozzám legközelebb állókkal használom a nyelveket, így nem is igazán gondolok rá, hogy egy másik nyelven beszélek, hanem már a személyiségem része lett. Ha egy lépéssel tovább megyünk, akkor a legnagyobb dolog saját magam megismerése a nyelveken keresztül, hiszen a nyelv nem pusztán egy passzív kommunikációs eszköz, hanem aktívan befolyásolja a gondolkodásmódot.
Neked soha nem is voltak nehézségeid a nyelvtanulással?
Nekem mindig a nyelvek voltak a kedvenceim, édesanyámnak hála nagyon hamar, már hatévesen elkezdtem, így igazából nem is tudom milyen az, hogy nem beszélek nyelvet. Viszont ismét a külföldi miliő hiányához kanyarodva: hiába tanultunk mindent németül, ha a tanár feltett egy kérdést németül, én nem gondoltam úgy, hogy erre németül is fogok válaszolni, hiába tudom a választ. Abszurdnak éreztem, hiszen mindketten magyarok vagyunk, miért ne válaszolnék magyarul? Nem tudtam magam belehelyezni a szituációba.
Az igazi áttörést ebben a tekintetben egy háromhetes németországi tábor jelentette. A Goethe Intézetnek volt egy ösztöndíjprogramja, amire a gimiben lehetett pályázni – így jutottam ki Bambergbe, ahova a Föld szinte minden szegletéről érkeztek gyerekek. Ott “döbbentem rá”, hogy a német nyelv gyakorlatilag létezik és használják. (nevet) Pedig én akkor már 11 éve tanultam németül és volt egy középfokú nyelvvizsgám.
Idézem azt a közismert mondást: „ahány nyelvet beszélsz, annyi életet élsz”. Te hány életet élsz?
Én ezt valahogy úgy szoktam felosztani, hogy a német a professzionális oldal – úgymint egyetem, munka. Mindig a kicsit komolyabb dolgok kötődnek ehhez a nyelvhez az én életemben.
Mára az angol (nálam is) átvette a főszerepet (korábban a német állt ezen a helyen). Ez főleg annak köszönhető, hogy a párommal is ezt használom, illetve szabadidőmben is jórészt angol (online) tartalmat fogyasztok. Ezek után természetes, hogy az angol számomra egy otthonosabb választás, mint a német, hiszen szinte kizárólag olyan dolgokat kötök hozzá, amiket szabadon választottam és szeretek.
A spanyolhoz kubai származásom miatt megint csak más a hozzáállásom. Ezt a nyelvet kezdtem legkésőbb tanulni (16-17 évesen?), és az angollal, némettel ellentétben szinte azonnal el is kezdtem élesben használni. Ez a nyelv a csatorna az apai családomhoz, a kubai gyökereimhez. Ugyanígy kapcsolódási pontként tekintek a kubai táncra, zenére is, ami szenvedélyem, és meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy igazán el tudjak ezekben merülni, értenem kell a nyelvet.
És persze a magyar, amiben a legkomfortosabban érzem magam. Kosztolányi nagyon találóan, és nálam sokkal tehetségesebben fogalmazta meg azt a hálát, amit én is érzek, amiért magyar anyanyelvűnek születtem: “Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.”
Van olyan nyelvtanulást segítő módszer, amit szoktál alkalmazni vagy másoktól hallottál róla?
Ez attól is függ, hogy a nyelvtanulásnak melyik aspektusa az, amivel problémák vannak. Amit szótanuláshoz kipróbáltam és nagyon nem jött be, az az volt, hogy kis cetliket felraktam a falra. A tükröm mellett még mindig fent van az ágy és a párna török verziója, de most sem tudnám felidézni. (nevet) Egyébként én a szavakat a legklasszikusabb módszerrel tanultam meg: fogtam egy szótárfüzetet és letakartam az egyik oldalát.
Ha az ember már beszél egy nyelvet, – és csak fel akarja eleveníteni a szókincsét, – akkor pedig a legjobb módszer az, hogy otthon, egyedül elkezd az adott nyelven beszélni. Én gyakran gondolkozom hangosan angolul/ spanyolul/ németül, témától függően. Szerintem ez bátorságot ad, ami talán a legfontosabb az idegen nyelven való megszólaláshoz. Ha valaki ezt már a nyelvtanulás legelejétől szeretné gyakorolni, jó ötlet lehet külföldi szöveget egyszerűen felolvasni. Meg kell szoknunk a hangunkat más nyelven (igen, én ezt határozottan észlelem, hogy néhányunknak még a hangja is megváltozik, ahogy nyelvet vált); illetve a kiejtésre, a nyelv dallamára csak így lehet ráérezni.
Van olyan furcsaság bármelyik nyelvben, ami megmaradt benned?
Amikor elkezdtem spanyolul tanulni, emlékszem, hogy mindig nagyon sziszegtem. Szinte fájt a nyelvem közben, mert nem szoktam hozzá, hogy ennyi „sz” hangot mondjak. Mióta a kubai spanyolt használom, azóta alig használom az „sz”-et, annyira más a kiejtésük. Ezen szoktam is nevetni.
Nyelvvizsgát is szeretnél, vagy szerinted az nem annyira fontos?
Nekem személy szerint fontos, mert ez mondhatni az egyetlen papír[1] amit ténylegesen szeretnék gyűjteni.
Általánosságban véve a nyelvvizsga azért jó, mert egyrészt visszajelzés magadnak, másrészt minimum előny – ha nem is elvárás – szinte bármilyen szellemi munkánál. Ami viszont fontos, hogy a nyelvvizsga nem (feltétlenül) egyenlő a nyelvtudással. A nyelvvizsga olyan, mint a jogosítvány: megkapod, ha teljesíted az elvárt szintet, de aktív gyakorlás nélkül mit sem ér. A legtöbb munkahelyen éppen ezért már nem veszik készpénznek a nyelvvizsga jelentését, helyette ellenőrzik a tudást már az állásinterjún.
[1] mint végzettség – nem jut eszembe jobb szó, egyesek diplomákat gyűjtenek, én azt nem akarnék, de nyelvvizsgát igen, így értem
Mit kell tudni a Wunderbar fesztiválról? Kinek ajánlanád?
A Wunderbar Fesztivált, a német nyelv hetét bárkinek ajánlom, annyira széles körű. Lényege, hogy a német nyelvvel foglalkozó vagy német nyelven tevékenykedő szervezetek összefogtak, hogy a német nyelvet népszerűsítsék és felhívják a figyelmet, hogy az mennyire hasznos és szükséges. Azoknak, akik a német nyelvvel szeretnének valamit kezdeni, mindenképpen érdemes részt venni a több mit 120 rendezvény valamelyikén. Ez egy olyan miliő, amiről korábban beszéltem: bekerülhetsz egy külföldi közegbe a saját hazádon belül. Nagyon sokféle rendezvény van felnőtteknek és gyerekeknek az egész országban . Nem is csak a némettanulásról szól, legalább annyira szó van a már meglévő tudás használatáról, vagy a német nyelvű országok kultúrájának megismeréséről. Gyakorlatilag mindenkinek ajánlom, akit egy kicsit is érdekel a német vagy lát benne lehetőséget.
Tudj meg többet a Wunderbar Fesztiválról ide kattintva!
